Bonyodalmak a Beneš-dekrétumok körül

A cseh közjogi méltóságok több eszmecsere után egyértelmuen megerosítették: a vagyoni kárpótlás visszamenoleges, végso határának továbbra is 1948. február 25-ét, a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel idopontját tekintik. A megelozo idoszak vagyonjogi ügyeit, vagyis a Beneš-dekrétumok ügyét szerintük már nem szabad megbolygatni. „Ez a 90-es évek elején létrejött társadalmi megegyezés rendkívül érzékeny, ezért nem szabad megváltoztatni” – jelentette ki Václav Klaus államfo azután, hogy a kérdésrol tanácskozott Vladimír Špidla kormány-fovel, valamint a parlament két házának elnökével, Petr Pitharttal és Lubomír Zaorálekkel. A négy vezeto személyiség ugyanakkor felszólította az ország politikusait, hogy saját ügyeiket semmiképpen se helyezzék az állam érdekei fölé. „A cseh állam érdekeinek aktív és öntudatos képviseletére van szükség” – szögezték le a politikusok a néhány mondatos közös nyilatkozatban, amelyhez egyikük sem volt hajlandó semmiféle kommentárt vagy felvilágosítást fuzni. Úgy vélik, hogy a kárpótlási ügyekben elhangzó különféle nyilatkozatokra – amelyek lényegében a Beneš-dekrétumokra is vonatkoztathatók – a cseh politikusoknak nem szabadna idegesen és eltúlozva reagálniuk. A dokumentum szerint a kárpótlás végso határának, az 1938–1945-ös háborús idoszaknak, valamint az 1948–1989-es szocialista rendszer idoszakának kérdésében szükség van a kilencvenes évek elején létrejött társadalmi megegyezés megorzésére. A prágai politikai elit több tagja az elmúlt napokban aggodalmának adott hangot amiatt, hogy cseh bíróságok az utóbbi idoben kárpótlási ügyekben néhány olyan döntést hoztak, amelyek a hivatalos vélemény szerint áttörték a II. világháború után kiadott Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét és megkérdojelezhetetlenségét, tehát az 1948. február 25-e elotti helyzetet érintették. Ez ellentétes a parlamenti pártok 2002 áprilisában ebben a kérdésben elfogadott közös nyilatkozatával. A miniszterelnök már korábban utasította Pavel Rychetský igazságügyi-minisztert, hogy tárcája dolgozzon ki egy olyan alkotmánymódosítási javaslatot, amely megakadályozná, hogy a bíróságok „hibásan értelmezzék a kárpótlási törvényeket”. A cseh belpolitikai vita az úgynevezett Kinský-ügyben lángolt fel. František Oldrich Kinský, a neves cseh arisztokrata család 66 éves utóda több mint 150 bírósági keresetet adott be, amelyben követeli családja II. világháború után elkobzott vagyonának visszaadását. A teljes vagyon értékét szakértok mintegy 40 milliárd cseh koronára becsülik. Kinský június közepén véglegesen megnyert egy pert, amelyben a bíróság visszaadott neki másfél hektár termoföldet. Hivatalos prágai körök ezt az ítéletet a kárpótlási törvény megsértésének tekintik, mert a Kinský-vagyont a Beneš-dekrétumok alapján kobozták el. Kinský védoügyvédje, Jaroslav Capek azt állítja, hogy ez már az ötödik megnyert per. Szerinte nem kárpótlási ügyrol, hanem a polgári törvénykönyv alapján visszakövetelt vagyonról van szó, s elutasítja, hogy kliense kollaborált volna a fasisztákkal. Cseh források szerint Kinský apja volt az, aki a háború elott valóban együttmuködött a nácikkal, de még 1938-ban meghalt, így háborús bunök nem terhelhetik. Fia 1940-ben Argentínába emigrált; állítólag sosem vallotta magát németnek, s cseh állampolgárságáról sem mondott le. A vagyont apjától örökölte, de az ügyvéd szerint nem volt jogszeru az elkobzása. A mai cseh politikai elit viszont németnek tartja Kinskýt, és veszélyes precedenst lát az ügyben: attól tart, hogy ily módon mások is kijátszhatnák a II. világháború után kialakult vagyonjogi viszonyokat, más szóval a Beneš-dekrétumokat. Az elmúlt években a cseh legfelsobb bíróság is két ellentétes álláspontot fogalmazott meg a vitás kérdésben, s ez az alsóbb testületek körében zavart okozott: 2000 augusztusában leszögezte, hogy a vagyoni ügyeket csak a kárpótlási törvény alapján lehet rendezni, 2001 májusában viszont azt állította, hogy a vagyont a polgári törvénykönyv alapján is vissza lehet követelni.