Blix: Bush és Blair torzított, de nem hazudott

Eltorzította és túlértelmezte az iraki fegyverzettel kapcsolatos tényeket az amerikai elnök és a brit kormányfő, de szándékos hazugsággal nem lehet vádolni őket – jelentette ki Hans Blix a Le Monde-nak. Az ENSZ iraki fegyverzetellenőreinek (UNMOVIC) volt vezetője a párizsi lapnak adott interjúban elhárította azt a feltételezést, hogy Bush és Blair tudatosan vezették félre a közvéleményt, amikor az iraki tömegpusztító fegyverekre hivatkozva indítottak háborút. „Azt lehet felróni nekik, hogy nem tudták, mi a valós helyzet, s így eltorzították az információkat, súlyosabbnak ítélték a helyzetet, mint amilyen volt, de nem hazudtak„ – hangsúlyozta a svéd diplomata. Ezúttal is leszögezte, hogy az iraki háborúhoz hiányzott az igazolható „casus belli“.

A washingtoni kormány megbízását teljesítő Kay-vizsgálóbizottság jelentéséből kiemelte, hogy az megerősíti: eddig nem találtak Irakban tömegpusztító fegyvereket. Hozzáfűzte, nem lehet állítani, hogy ilyen eszközök a jövőben sem fognak előkerülni, de ennek egyre kisebb a valószínűsége.

Kategorikusan hangsúlyozta viszont, „semmi bizonyíték nincs arra, hogy Irak nyilvánvaló és azonnali katonai veszélyt képviselt volna 2003 márciusában“, azaz a Szaddám rezsimje elleni amerikai–brit hadművelet megindításakor. Blix véleménye szerint egyre kevésbé tartható az a hipotézis, hogy az iraki diktátor a háború előtt elrejtette volna fegyverzetét, az a feltételezés pedig, hogy külföldre, nevezetesen Szíriába szállította volna ezeket az eszközöket, szintén kevéssé tűnik meggyőzőnek. „Nehezen tudom elhinni, hogy Szíria tárt karokkal fogadott volna be ilyen fegyvereket“ – mutatott rá Blix, aki szerint Damaszkusznak ehhez semmi érdeke nem fűződött. Úgy vélte, számításba kell venni, hogy a megkérdezett iraki tudósok a felkínált jelentős jutalom reményében, vagy csak azért, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, előadhatták azt, amit a bizottság hallani akart. Felhívta viszont a figyelmet, hogy az amerikai vizsgálóbizottság jelentésében egyáltalán nem szerepelnek azok az alumíniumcsövek, amelyeket a háború előtti biztonsági tanácsi vitában úgy mutattak be, mint amelyek alátámaszthatnák a gyanút, hogy Irak urániumdúsításra törekedett. Szerinte önmagában az, hogy az állítólagos laboratóriumok képesek lennének agresszív célokra felhasználható anyagot előállítani, magát a célt még nem bizonyítja.