Beruházások: árak és akadályok

A Zsolna melletti Hyundai/KIA autógyár helyét előkészítő földgyaluk és dömperek napjainkban alig győzik kikerülni Pavol Rusko gazdasági miniszter mumusának, Marián Kočner vállalkozónak a kiszemelt telephelyen vásárolt parcelláit, és máris itt kopogtat ajtónkon egy újabb autógyár, az osztrák Magna Steyr. A térségünkben zöldmezős beruházást fontolgató társaság csúcsvezetője szerint Szlovákia a leendő befektetés egyik esélyese. Ha valóban nálunk kötne ki a cég a maga évi 150 ezer autót gyártó üzemével, akkor az ország éves járműtermelése elérné a bűvösnek mondott 1 millió darabot. Az más kérdés, hogy a motorizáltság terén – a Balkánt leszámítva – sereghajtók vagyunk, hiába, a suszter gyerekének is lyukas a cipője. Máris lehet találgatni, a gazdasági minisztérium milyen helyszíneket ajánlott fel a Magna Steyrnek. Akinek jó a szimata, az kitalálhatja, hiszen az ingatlanárak váratlan vágtája biztosan jelezheti, külföldi kérő jár azon a vidéken.

Egyébként külföldi érdeklő-dőkből nincs hiány, ami viszont meglepő, az idei tőkebeáramlás éllovasa nem a szokásos favorit Ausztria vagy Németország, hanem Magyarország. A Hyundai/KIA ügyével elfoglalt Ján Slota ebben biztos valami összeesküvést, titkos terjeszkedést látna, pedig csupán arról van szó, hogy a Slovnaftot birtokló MOL kissé jobban a zsebébe nyúlt. Visszatérve a külföldi beruházókra, az invesztorokat becsalogató SARIO állami ügynökség éppen a napokban dicsekedett vele, hogy több szerződést kötött, mint cseh társintézménye, a CzechInvest. Ez bizony örvendetes dolog, ami viszont kevésbé: vonzerőnk legfontosabb pillére az alacsony átlagkereset. Régiónkban, Ukrajnát leszámítva, sehol annyi olcsó és viszonylag jól kvalifikált munkaerőt nem találnak, mint nálunk. Az olcsó alkalmazottnak pedig laknia kell valahol, e célt szolgálják a szociális bérlakások. Az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium ráérzett e terület fontosságára, amikor a kormánnyal összhangban úgy döntött: az államnak nem a jelzáloghitelek kamattámogatását kell felkarolni, hanem a szociális lakások építését. Ha a parlament is úgy akarja, jövőre tehát kisebb pezsgés érződhet a lakáspiacon, ami ugyan nem eredményez a korábbinál jóval több hajlékot, hanem csupán a piac szerkezete módosulhat – a drága házak helyett az olcsóbb kivitelezésűek kerülnek előtérbe.

Végezetül: e héten a célegyenesébe fordult az utolsó nagy privatizációs ügylet, a Szlovák Villamos Művek eladása. A három jelentkező, a cseh ČEZ, az olasz Enel és az orosz InterRAO tegnap tovább módosította, pontosította ajánlatait, amelyeket a jövő héten vizsgálnak meg. Bár sok szempontot kell figyelembe venni, az sem mindegy, mennyit kapunk a villamos művek 66 százalékáért. A befolyó milliárdok egy részéből ugyanis a nyugdíjreformot kell finanszírozni. Ha már a jelenünk ilyen hektikus, akkor legalább az életünk alkonya legyen nyugodt – már amennyire nyugalmat ad a kicsi, de biztos(?) nyugdíj havi kézhez vétele.