Berezelt baloldaliak

Legalábbis naivak azok a politikusok és kommentátorok, akik csupán most, a legújabb belpolitikai fejlemények kapcsán fedezték fel, hogy a Koncoš vezette SDĽ összeszűri a levet Mečiarékkal. Ugyanis ez a hol erősebb, hol lazább érdekszövetség legalább 1995 óta fennáll. Ekkor kezdte Vladimír Mečiar futtatni Jozef Migašt, Szlovákia akkori ukrajnai nagykövetét, aki nyilvánvalóan az ő tudtával hagyta ott szolgálati helyét, s kampányolt több hónapon át odahaza a baloldali párt elnöki posztjának megszerzése érdekében, amelyet végül megkaparintott. Tegyük hozzá: máig nem tisztázott konspirációk eredményeként. A baloldali párt újdonsült elnöke – több esetben ezt ő maga fecsegte ki – nem szakította meg kapcsolatát pártfogójával, aki hatalmának megőrzése érdekében 1996-tól a Ľupták-féle munkáspárt szétolvadása és az SNS szalonképtelensége miatt új csatlósokat keresett. Elsősorban az 1998-as közhangulat, de nem kis részben a szociáldemokrata értékrendet kapisgáló személyiségeknek az ellenállása miatt a HZDS pártelnökének a baloldali párttal – amely időközben a Szocialista Internacionáléba is bejutott – kapcsolatos kormányalakítási terve füstbe ment. Migaš azonban továbbra is kétkulacsos politikát folytatott, amely akkor mutatkozott meg legmarkánsabban, amikor házelnökként megszavazta a másik közjogi méltóság, Mikuláš Dzurinda ellen benyújtott ellenzéki bizalmatlansági indítványt.

Pavel Koncoš most már teljes mellbedobással Mečiarékhoz kötné az SDĽ szekerét. ĺgy akarja visszarángatni pártját a politikai sülylyesztő széléről. S így akarja valóra váltani bolsevik rögeszméit a szent tehén, vagyis a közpénzeket elosztó, csaknem mindenről döntő államhatalom megőrzéséről. Jelenleg nem ez a legdöbbenetesebb, hanem az SDĽ szociáldemokrata irányultságú vezetőségi tagjainak a hallgatása, akik saját pozíciójuk mentése érdekében még csak nem is tiltakoznak a bűnös törekvések ellen, holott éppen ezzel a gyávaságukkal veszélyeztetik leginkább saját egzisztenciájukat is, hiszen Koncošék szalámitaktikája előbb-utóbb őket is eléri. Ma már nem lehet kizárni, hogy az SDĽ héjái mindent egy lapra feltéve, a kormánnyal szemben bizalmi szavazást erőszakolnak ki a törvényhozó testületben. S ekkor a párt viszonylag józanul gondolkodó képviselőinek kurázsijára is nagy szüksége lesz. Sorsdöntő lehet, ha most végre nem rezelnek be, s pártelnökük érdekcsoportja ellen mernek szavazni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem csak a kormány megmaradása a tét. Az is eldőlhet, méghozzá hoszszú időre, hogy Szlovákia a nyugati demokrácia, vagy a politikai és szellemi vadkelet irányába halad-e, sodródik-e tovább.