Béna kacsa

Lélegzet-visszafojtva figyelik a nagypolitika alakítói, milyen végső döntés születik Bagdadban az Irakkal kapcsolatos BT-határozat ügyében. Emellett még azt is számításba kell venniük, hogy a Szaddám-dilemmánál is érzékenyebb kérdésben, az izraeli–palesztin konfliktusban a tehetetlenség, a döntésképtelenség hónapjai következnek, ami az iraki válság kezelését illetően nem elhanyagolható bizonytalansági tényező. Irak a múlt pénteken egy hetet kapott az új ENSZ-határozatok elfogadására, vagyis péntekig döntenie kell, tehát már nem tart sokáig a bizonytalanság. Egy ember tudja csak biztosan, milyen lesz a döntés: maga Szaddám Huszein. A hétfőn este kezdődött iraki parlamenti színjáték csak a külvilágnak szólt, hiszen Szaddám felülbírálhatja a törvényhozókat, akik egy előre megírt forgatókönyv alapján a BT-határozat elvetését ajánlották tegnap, hogy aztán minél jobban kidomborodjék a vezér bölcsessége. Az izraeli helyzet fontosságát mi sem bizonyítja jobban Szaddám retorikájánál: az USA-t csak mint legnagyobb ellenségét szidalmazza, de az ősellenségnek továbbra is Izraelt tekinti.

Izraelben január 28-ra írták ki a választásokat. S ha bekalkuláljuk, hogy némi idő kell az új kabinet felállásához is, akkor könnyen kiszámítható, hogy a döntésképesség szempontjából minimum a béna kacsa negyedéve következik. Miután a Munkapárt kiugrott a nemzeti egységkormánynak nevezett nagykoalícióból, a jelenlegi Saron-kabinet csak ügyvivőként működik. Aligha lehet számítani bölcs határozatokra a palesztin kérdés rendezésében akkor, amikor a keményvonalas Saron mellett a külügyeket az a Benjamin Netanjahu irányítja, aki az izraeli–palesztin rendezést illetően kormányfőként egyszer már kudarcot vallott, akinek Saron is túl „puha”, ráadásul a legnagyobb riválisoknak számítanak, élethalálharcot folytatnak a Likud-vezérségért és a majdani kormányfői posztért. Ők ketten nem együttdolgoznak, hanem – eddigi nyilatkozataikból kiolvashatóan – semlegesítik egymást, nem egy esetben kényelmetlen helyzetbe hozva az iraki válság megoldásához arab szövetségeseket kereső, illetve az azokat győzködő Bush-kormányt is. Palesztin oldalon sem jobb a helyzet, ott is átmeneti és még döntésképtelenebb kormány van, s Arafat is januárra ígérte az USA által olyannyira sürgetett választásokat. Csoda-e, ha ilyen körülmények között egyik fél sem tudja és talán nem is akarja megfékezni az erőszakot. Amely az elkövetkező negyedévben még veszélyesebben eszkalálódhat, olyannyira, hogy azoknak, akik most még bíznak a választások utáni jobb időkben, a választások után nem marad más vigaszuk, mint a csodavárás. És benne van a pakliban, hogy addig az Irak körüli fejlemények alapvetően felforgatják a térségben kialakult, jelenleg érvényes státusokat.