A hónap műtárgya Rimaszombatban: fontos helyi személyiségek bejegyzései egykori könyveikben

A múzeumban 2025. március 1. és 31. között Ivan Daxner, Gömöry Olivér és Medvecky Sándor tulajdonosi bejegyzéseit tartalmazó válogatott könyvek kerülnek kiállításra.

Mi is a tulajdonosi bejegyzés és miért érdekes?

A Gömör-Kishonti Múzeum könyvtárát főként a Gömör-Kishonti régió személyiségeinek és intézményeinek könyvadományaiból hozták létre. A korábbi tulajdonosok nevét a könyvek bejegyzései árulják el.

A könyvdokumentumokban található tulajdonosi bejegyzésekből megismerhetjük az egyes könyvek sorsát. Elmondhatjuk, hogy a régi nyomtatványok korábbi tulajdonosainak közös nevezője a műveltségük és kulturális igényességük volt, ami miatt a könyveket megőrzésre érdemes szellemi kincsként értékelték. És mivel a könyvek gyakran tovább „élnek”, mint egy átlagos ember, a könyvtártörténeti dokumentumok sorsának kialakulása többszörös, koronként változó tulajdonosaikhoz kapcsolódóan enyhén szólva is érdekes.

A könyvek belsejében található tulajdonjogi bejegyzéseket exlibrisnek (latinul „könyvekből”) nevezik. Ezek lehetnek kézzel írott exlibris, pecsétlenyomat vagy a könyvbe ragasztott tipográfiai exlibris formájában. Ha a tulajdonosi bejegyzés a könyvkötés külső oldalán található, akkor supralibrosnak (super ex libris) nevezik. Ez lehet domborműves, vaknyomásos vagy tipográfiai ábrázolás. Ritkán a tulajdonjogi bejegyzések a könyvtáblán is megtalálhatók. A könyvblokk bejegyzéseket leggyakrabban a kiemelt mű kötésében a címlapon, annak hátoldalán vagy a könyv címlapján helyezik el. Tartalmazzák a tulajdonos nevét, gyakran a beszerzés évét és helyét, a könyv árát, és néha annak az előző tulajdonosnak a nevét, akitől a könyvet megszerezte.

A régi fontos személyiségeinek könyvei

A múzeum könyvtárának régi nyomtatványain található számos tulajdonosi bejegyzés közül a hónap tárgyaként olyan regionális személyiségek tulajdonosi bejegyzéseit tartalmazó könyveket mutatunk be, mint Ivan Daxner, Gömöry Olivér és Medvecky Sándor.

A múzeum könyvtárának egyik legfontosabb könyvgyűjteménye a Daxner-könyvtár, amelynek eredeti tulajdonosa Štefan Marko Daxner (1822-1892) volt. A könyvtárat később fia, Ivan Daxner (1860-1935) örökölte, aki kulturális munkás, publicista és bankigazgató volt. Figyelembe véve Ivan Daxner családi származását, műveltségét és élethosszig tartó tevékenységét, feltételezhető, hogy jelentős tartalmi gazdagságú könyvtárral rendelkezett. Sajnos egy évvel halála után a könyvtárat tűzvész pusztította el. A könyvtárnak csak egy töredéke maradt meg. További sorsáról több könyvben talált kéziratos feljegyzésekből értesülünk: 

„Ez a könyv Ivan Daxner tiszóci könyvtárából származik, amelyet 1936-ban tűzvész pusztított el. Ebben a könyvtárban volt Daniel Lauček, a Tiszóc melletti Rimafűrész plébánosának könyvtára is”. „Jano Bukva által készített exlibris.” Jano Bukva Ivan Daxner unokája volt.

Jelentős a serkei nemes, Gömöry Olivér (1869-1920) ügyvéd könyvtára is. Gömöry Olivér kiterjedt és változatos jogi, politikai, antropológiai, mitológiai és szépirodalmi könyvtárral rendelkezett. Könyvein tulajdonosi bejegyzéseket találunk pecsétlenyomat formájában: „Gömöry Olivér”. A könyvtár felesége, Maróthy Margit 1955-ben bekövetkezett halála után került a múzeumba. A Gömöry család serkei lakóháza ma már romokban hever. A könyvtárukból származó könyveket azonban nagyon jó fizikai állapotban őrizték meg az irodalom, a tudomány és a művészet kedvelői számára.

A régi nyomtatványok másik gyűjtője vagy örököse Medvecky Sándor (1851-1926), rimaszombati közjegyző és az Ágostai Evangélikus Hitvallás Kishonti Szeniorátusának felügyelője, a neves szlovák írónő, Terézia Vansová, született Medvecky (1857-1942) testvére volt. Őt a pecsét lenyomata alapján azonosítják: „Medveczky Sándor ajandéka 1906 jul” (Medvecky Sándor ajándéka, 1906. július). A könyvadományozás Fábry János (1830-1907), a Gömör Megyei Múzeum akkori igazgatójának felhívására érkezett, hogy dokumentumokat és régiségeket adományozzon a múzeum gyűjteményébe. A felhívás a Gömör-Kishont című újságban jelent meg 1906-ban.