Békekoma

Csak a világ latolgatja, képes lesz-e visszatérni Arial Saron a miniszterelnöki posztra. Izrael nem. Csak a világ latolgatja, lesz-e folytatása a békefolyamatnak. Izrael nem. Legyünk egy kicsit mi is optimistábbak. Maga Ariel Saron egész életpályája arról szól, hogy a békének a Közel-Keleten nemigen van alternatívája. Saron politikai pályája ott kezdődött, ahol a katonai befejeződött: Libanonban. Pontosabban Sabrában és Satilában, a két Bejrút melletti menekülttáborban, ahol Izrael-barát keresztény milíciák palesztinokat mészároltak le, miután Izrael 1982-ben lerohanta Libanont. Az izraeli erők parancsnoka Saron volt. A mészárlásért egy független izraeli bíróság vonta felelősségre, ami után nem folytathatta katonai pályáját. Nem volt nála gyűlöltebb ember sem Izraelben, sem az arab világban. Politikus lett. Nem is akármilyen. Sem katonaként, sem politikusként nem szerette a kompromisszumokat. Mind a saját jobboldali pártjára (Likud), mind az arabokra rá tudta kényszeríteni saját feltételeit. Bár a Likudban Nagy-Izrael támogatójaként kezdte, ő volt az, aki felismerte, hogy Nagy-Izraelben már több lenne az arab, mint a zsidó. Jó stratéga volt, tudta, hogy a demográfia ellen nem lehet fegyverrel harcolni. Történelemírással kell. Képes volt túllépni az egyik legfontosabb doktrínán, amely az izraeli politikában uralkodó, és véghezvitte Gáza kiürítését. A béke komája lett. Frissiben alapított pártjával, a Kadimával pedig éppen az izraeli politikát hosszú évtizedek óta meghatározó Likud–Munkapárt „szimbiózist” verte volna szét. A márciusi általános választások előtt a Kadima 28%-kal vezette a közvélemény-kutatást, noha Saronon kívül alig volt meghatározó politikusa. Nem véletlenül nyerte meg magának a baloldal és a békepártiak nyolcvankét éves csatalovát, Simon Pereszt harcostársul. És épp itt van a bökkenő: kiválásával egyelőre betölthetetlen űrt hagy az izraeli politikában. Peresz túl öreg, eddigi jobbkeze, a volt jeruzsálemi polgármester, Ehud Olmert túl szürke, népszerű igazságügyi minisztere, Tzipi Livni túl fiatal, a volt katonai csapatfőnök, Saoud Muffaz pedig túl járatlan a nagypolitikában. Saron hiányában a békefolyamat lelassul ugyan, de kómába nem esik. Egy új Saron megszületését szinte megjövendöli eddigi élete. Közben a palesztinok bizonyíthatják az aprócska Gáza sikeres kormányzásával, hogy Ciszjordániával is elboldogulnak. A jelek szerint azonban erre még várni kell egy kicsit. Ezalatt akár az új Ariel is felbukkanhat.