Befürödve

 Ám a nyár elején (mintegy félévi meglepetésként) szinte titokban szüntettek meg járatokat. Ismét szaporodtak azok a települések, ahova hétvégén legfeljebb autóval vagy gyalog lehet eljutni.

Szombaton Feledről vitt hazafelé az utam, s mivel évek óta rendszeresen utazom erre, nyugodtan baktattam a megállóhoz, hogy a korláti busszal hazatérjek a forró nyári délutánon. Félórás hiábavaló várakozás után néztem a menetrendre, s láss csodát, az ominózus busz június 9-től már csak hétköznap közlekedik, hétvégén az egykor kis Moszkvának nevezett települést nem lehet tömegközlekedési eszközzel elérni. Mégis mosolyogni támadt kedvem. A menetrend Korlát településnél a fürdőt említi mint végállomást. Igen, valamikor, úgy húsz éve még működött a fürdő a községben, az egész környék oda járt lubickolni. Ma már csak a medence romjai utalnak az egykori dicsőségre. Ahogy nem járt jobban az a közel száz fürdőhely sem, amelyet egy, a napokban megjelent képes könyv sorol fel: többségüknek már a nyomát is eltörölték. 1949-ben még 49 működött. De elég, ha a várgedei fürdőre gondolok, amely még húsz éve messze földről várta a gyógyulni vágyókat, egykoron a gyorsvonat is megállt a faluban, ma az egyetlen csevicés kútja is piszkos, a helybeliek meg se merik kóstolni. Egyéb lehetőség híján a környékbeliek (a szlovákok is) előszeretettel választják az észak-magyarországi strandokat. A napokban két magyarországi község polgármesterével találkoztam, mindkét helyen termálfürdő működik, rengeteg szlovákiai turista is megfordul náluk.

A hollandok és a lengyelek mellett főleg szlovákiai turisták fedezték fel a tavasszal felújított strandfürdőnket, egyre több szlovák szót hallok, sőt egyre többen vesznek telket a községben, s mi megpróbáljuk az ide látogatókat maximálisan kiszolgálni – mondja lelkesen az egyik polgármester asszony. Ott még látnak fantáziát a turizmusban.