Barátunk józan, mert részeg

S ebben a tömény életképben benne az egész ország. Szemét egy ügy. A férfi miatt a vonatnak is le kellett állnia. Csak azért, hogy ő tologathassa a kukát. Ő volt a gőzpöfögészeti tovalököde. Badzsgonyország mozdonya. Néhány órára ez volt a sokadik vasútvonal, amelyen megszűnt a személyforgalom. Vonat helyett löket maradt. A pasiban. Olyannyira, hogy órák múltán sem volt beszámítható. Pedig, lehet, ő az, aki tudja, igazából miért is kellett megállniuk a vonatoknak. Talán ő az, aki felfedhetné, milyen szemétség is van a kukában – ha már egyszer maga előtt tologatja azt. Meg hogy kinek a szemete. Meg hogy nem azoké, akikkel most meg is etetik, ha már egyszer lenyelték, s csak azt böfögik vissza, hogy torkig vannak az egésszel. Lehet, a pasas tudná az okokat, csak nem képes elmondani, mert részeg, sőt, elképzelhető, éppen azért itta le magát, mert tudja, amit tud.

Bennem van a kisördög. A héten az egyik vasútállomáson vigyorgott ki rám, amikor már több mint egy órája utaztam jegy nélkül, ugyanis olyan állomáson szálltam fel, ahol nem árulnak jegyet. Már-már nem is állomás az az állomás, megállónak is alig nevezhető, szinte nem is létezik a nagy ködben, tán éppen csak szerencsém volt, hogy éppen akkor és ott voltam, ahol a gomolygó párában szinte a megállásig lelassult a vonat és én felugorhattam. Brüsszel felé, de csak Badzsgonyig. Kajánkodott velem a kisemberek kisördöge, hogy nyugi, megúszod, aztán a fűtetlen kocsiban arcára fagyott a mosoly, mert megjelent a kalauz, országos vonatunk megtestesült lelkiismerete, kiírt nekem egy jegyet, fizettem és kész. Aztán felébredtem, kalauz sehol, vonat se, másnapos voltam a kukával vonatozó részegségétől. Órákig nem voltam beszámítható. Az ország lehettem kicsiben.

Az ország sem egészen beszámítható, tehát kiszámíthatatlan. Kihallgathatatlan. A vox humana népe is hallgat, mint a kuka. Voks humánpépe. Májusig csak változik a helyzet, mert különben mi lesz az Európai Unióval nélkülünk – ha netán nem szavaznánk be magunkat oda! Két napunk lesz a dologra: május 16. és 17. Ha nem rúgunk be nagyon, a jövő ködébe vesző síneken urnáinkba kapaszkodva és azokat lökdösve magunk előtt – egyelőre csak krumplifejű Sisa Pistának – az Unióhoz szegődhetünk. Brüsszelből pedig – az onnan is ködbe vesző síneken – majd örömittasan toljuk és toljuk a kohéziós meg strukturális eurókat egy nagy-nagy csillében, a lehető legszélesebb nyomtávon, mert: széles nyomtáv – nagy csille – sok euró. A ködből kilépnek majd a vicinális kisördögök, meglékelik a nagy csillét, hajtányaikba csorgatják a lét és a forgalmukat vesztett vonalakon újra felszívja őket a köd. Persze, ezt is csak álmodtam. Persze.

Barátunk meg – eurós csille helyett – szeméttel teli kukájával rója az ország vaspályáit, közben a nigériai tábornok átkozott özvegyéről mormol valamit alig érthetően – de még lehallgathatóan –, hogy, bezzeg, ezeknek a generálisoknak itt, a badzsgony egye meg, Kelet Svájcából az igazi Svájcba egy könnyed csuklómozdulattal sikerült átlökniük a pénzt. Barátunk józan, mert részeg. Pedig szemét egy ügy, fentről, Badzsgonyból most már azt mondják, hogy nem csak ennek, itt mögötte, hanem az összes vonatnak miatta kellett leállnia, mert szemétkedett, és erre a 2002-2006-os menetre már nem váltott jegyet, engedett a benne bujkáló kisördögnek és lefizette lelkiismerete, jövőbe vetett hite erkölcsös kalauzát. Borra valóval. Eddig a rövid hír.