Baloldali belbecs

2004. december 31-én, mikor az óra elütötte az éjfélt, az emberek boldog új évet kívántak egymásnak. Gondolom, a puritán, már-már aszkétikus politikus imázsát építő Robert Fico, a Smer elnöke is megengedett magának egy pohár gyöngyöző italt, miközben párttársai boldog új pártot kívántak neki. Ugyanis 2005. január 1-jei dátummal csatlakoztak ténylegesen a legnépszerűbb politikus pártjához az egykor erős(ebb) szlovákiai baloldal még megmaradt, komolynak nem mondható fragmentumai: a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ), Szlovákia Szociáldemokrata Pártja (SDSS) és a Szociáldemokrata Alternatíva (SDA). A csatlakozás óta eltelt csaknem egy hónap, ám a három egykori párt tagjai valahogy nem igyekeznek smeres tagsági igazolványért folyamodni. A hazai politikai élet olykor félrelépő megmondóembere a három kis párt bekebelezését a baloldal egységesítésével indokolta. Az integráció azonban – mely a befogadó pártnak nem csekély vagyont jelentett, s tagságot a Szocialista Internacionáléban – nem teremtett egységet a hazai baloldalon. A három párt ugyanis nem képviselt valós politikai erőt. A legutóbbi parlamenti választások során az SDĽ 1,36, az SDA pedig 1,79 százalékot szerzett, azaz a tagságon felül legfeljebb azok sógorai és komái szavaztak rájuk. Ami a hazai baloldali pártok fejlődéstörténetét szemlélve nem furcsállható. Az SDĽ az egykori állampárt romjain alakult, részben annak tagságából építkezve; az 1992-es választások után a második legerősebb parlamenti erő lett. A Mečiar-garnitúrát 1998-ban leváltó első Dzurinda-kormányban is ott voltak, minisztereik sorozatos faux pas-i, és Fico kiválása ekkor indította el őket a lejtőn lefelé. Az egykori kommunista csinovnyikokat aztán elhagyta egy szűk baloldali értelmiségi réteg is, ők alapították meg az SDA-t, megásva ezzel saját politikai sírjukat. Az SDSS – melynek történelmi gyökerei voltak – eleinte Alexander Dubček személyéből próbált profitálni, Mečiar leváltásához ugyan szükség volt rájuk, de 2002 óta már ők is csak kívülről nézhetik a törvényhozás épületét. Fico – akinek a hazai baloldali dezintegrációjában nem kis szerepe van –, miután a politikai érdekházasság megköttetett, többé-kevésbé érthetően megmondta az egykori szociáldemokrata vezetőknek, többségükkel nem számol pártjában. Névházasság köttetett csupán, de ágyába már nem ereszti a kényszerű arákat. Ebben vélhetően Pavol Rusko volt a tanítómestere, aki gazdasági érdekcsoportok számára sem közömbös pártjába meginvitált néhány szalonliberálist, hogy a külcsín meglegyen. A belbecs meg kit érdekel.