Baby on board

Pozsonyból Dunaszerdahelyre mentem autóbusszal. Mögöttem fiatal pár ült beszálláskor nem nagyon figyeltem rájuk, igyekeztem gyorsan ülőhelyet találni. Szlovákul beszélgettek halkan, aztán a fiú telefonálni kezdett, valamivel hangosabban. Tömegközlekedési eszközökön az a szokásom alakult ki, hogy ha már úgyis kénytelen vagyok végighallgatni mások ügyes-bajos dolgait, igyekszem kitalálni, mit mondhat a másik a telefonba. A srác az anyját hívta, erre könnyű volt rájönni az „Ahoj, mamina” köszönésből. Megkérdezte, hogy s mint vannak otthon. Milyen rendes fiú, gondoltam. Aztán közölte, hogy úton van hazafelé, már a buszon ül. A vonal másik végén meglepett örömöt véltem felfedezni, aztán egy kis dorgálás következhetett, amiért csak most eszi haza a fene ezt a csavargót. Sok volt a munka, tudod, nem könnyű elszakadni, magyarázkodott a srác hosszan, már félig szlovákul, félig magyarul. Ki nem állhatom ezt a borzalmas nyelvkeverést, sajnos gyakran hallani a fővárosban és környékén. A fiú azzal folytatta, hogy fél óra múlva érkezik (vagyis Somorjára utazhat, gondoltam, tényleg nincs olyan messze a szülői ház, igaza van a mamának), de nem egyedül, viszi bemutatni a barátnőjét, Evát. Helyes, aranyos, biztos tetszeni fog nektek, mondta. (A mellette ülő lány erre nagyot sóhajtott.) Ocino is otthon van? Remek. És van egy meglepetésünk. Nagymama leszel! Eva a harmadik hónapban van. Bizony. Halló, ott vagy, mamina? Most mit jajgatsz?! Ne bozsékolj már, hallod?! Az asszony sokáig levegőért kapkodott, ezt határozottan lehetett érezni. Én, a kívülálló is nehezen emésztettem meg a hallottakat. Vajon mi zajlik most ennek az asszonynak a lelkében? Miféle család ez? Milyen környezetben nőhetett fel ez a fiú, és milyen környezetbe került később, hogy így közli az anyjával ezt a hírt? Mit várhat tőle és mennyire támaszkodhat rá ez az Eva nevű lány? Milyen életük lesz hármasban? Hogyan fogadják majd őket fél órán belül a leendő nagyszülők? Utazott a baba a buszon, az anyja hasában, jó helyen, nyugalomban. Senki nem tudta, hogyan lesz tovább. Amikor leszálltak, alaposan megnéztem őket: szőke, hosszú hajú lány, kopaszra nyírt, bőrdzsekis fiú, Somorjára utaztak. Gyakran eszembe jut ez a szürreális, vérfagyasztó telefonbeszélgetés, pedig több mint hat hónapja hangzott el. Azóta már világra jött a pici. Pedig valami nagy baj van ezzel a világgal…