Azt mondják, „ni”

Kongatják a vészharangokat Nyugaton a bukaresti NATO-csúcs után. Azt mondják a beavatottak, Németország az „Ostpolitikhoz”, Franciaország a „cordon sanitaire”-hez tér vissza sutyiban. Mind a kettő elaggott koncepció, de egy dologban közös – az Oroszországgal való ki- és megegyezésben a kis közép-európai államok feje fölött. Azzal, hogy a NATO elnapolta Ukrajnával és Grúziával kapcsolatban az úgynevezett MAP (a tagsághoz vezető akcióterv) elfogadását decemberig, abban sokan Moszkva kezét látják, illetve lábát a NATO ajtajában. Hatásosan demonstrálta ezt az érzést Vlagymir Putyin, orosz vezír, aki hívatlanul állított be a NATO-államfők vacsorájára. Csak úgy tudták őt, a NATO ellenes harc fogadatlan pro(vo)kátorát leültetni, hogy egy meghívott (állam)fő hiányzott.

De apró részletek más megvilágításba helyezik a dolgokat. A németek, akik kemény nyomásnak vannak kitéve Ukrajna miatt, fontosnak látták hangsúlyozni, hogy a döntést kizárólag elnapolták decemberig. Bush amerikai elnök kijevi útja, a grúz és az ukrán elit viselkedése mindenkinek azt sugallta – most vagy soha. Pedig egy?értelmű volt már hónapokkal ezelőtt, hogy kizárólag kompromisszum születhet. Ha Bush népszerűsége nem zuhant volna az amerikai dollárral együtt, talán sikerül, a balti államokhoz hasonlóan, lenyeletni az amerikai diplomáciának Ukrajnát és Grúziát a NATO-val. Ha derék grúz barátaink egy kicsit komolyabban vennék a demokrácia hazai gyakorlását, az ukránok pedig abbahagyták volna a veszekedést egy pár hónapra és tettek volna pár komoly lépést a NATO felé... Akkor most nem olyan lenne az egész, mintha Moszkva nyert volna egy ütközetet, amelyben részt sem vett. Sírni azért nem kell, sőt siránkozni sem. Decemberig van ideje mind a két országnak a bizonyításra, ami meg is kezdődött. A grúzok kezdik komolyan venni a kormányzást, az ország kormányfője komolyan veszi a korrupció elleni harcot. Ukrajnában pedig először mondta ki a narancsos kormány és elnök, hogy az ország biztonságpolitikai stratégiája a NATO. Az ellenzék persze tömegtüntetésekkel múlatta az időt, és Bush elnök távozása után további útlezárással keserítette a kijeviek életét. A NATO-NI (ni ukránul nem) szlogen láttán a Monthy Python Gyalog Gallopja jutott eszembe, a lovagok az erdőben, akik azt mondják: „ni”. Az ukrán lovagok azt is mondják, hogy semlegesség, de arra, hogy egy neutrális ország területén mit keres az orosz fekete-tengeri flottilla, arra már válasz.

Semmi sem segíthet jobban Ukrajnának, mint a bukaresti csúccsal megkezdett NATO-kampány. Abban az országban, ahol vezető politikusok sem tudják, hogy Irakban nem a NATO háborúzott, vagy mi történt Jugoszláviában (a szerb hadsereg koszóvói „kampá?nya”) a NATO közbelépése előtt, áldás minden normális információ. Ha ez folytatódik, decemberben a német elvtársak, már nem mondhatnak „ni”-t.