Az utolsó tehén

Félreértés ne essék, nem az észak-amerikai indiánokról szeretnék írni, de akaratlanul Karl May regényének kissé átformált címe jutott eszembe, amikor a megszűnő uniós tejkvótákkal kapcsolatban a tejtermékek árának várható csökkenéséről, a tejtermelés, a tehenészetek jövőjéről kérdeztek.

Már vagy hat éve tudtuk, hogy 2015-ben megszűnnek a tejkvóták. Volt rá idő, hogy felkészüljön a szlovákiai mezőgazdaság, felkészítse a hazai tehenészeteket a tejpiacon várható fokozott nyomásra. Történtek ugyan intézkedések, elfogytak azok a források, amelyeket erre a célra szabtak meg, csak éppen az eredmény valahogy nem látszik. Ami viszont szembetűnő, az a tenyésztők elkeseredettsége a nyerstej felvásárlási árának csökkenése miatt. Az intézkedések teljesen célt tévesztettek. A legnagyobb és egyben végzetes hiba volt az uniós forrásokat átcsoportosítani az ún. 2. pillérből – amely az innovációkat hivatott támogatni – az 1. pillérbe –, az általános támogatásokhoz. Így ahelyett, hogy a termelés hatékonyságának növelését támogatná a tárca és ezzel a tenyésztési, takarmányozási, de a feldolgozási technológiákhoz is hozzájuttatná a tenyésztőket, inkább a tehénhez köti a támogatást. Magyarán: függetlenül, attól, hogy mennyi tejet ad egy tehén, beteg, vagy akár dögrováson van, gazdaságosan termel vagy sem, a támogatás alanyi jogon jár a gazdának. Odáig már nem jutott el a miniszteri szaktudás, hogy ezzel gyakorlatilag csak a nem megfelelő termelést, az effektivitás hiányából adódó kiesést lesz képes fedezni a tárca, a versenyképesség növelése helyett. Ezzel a támogatások – mint halottnak a csók – ablakon kidobott, elherdált forrásokká válnak.

A jelenlegi tárcavezetés gyakorlati tapasztalatlanságának szomorú iskolapéldája, hogy a miniszter csupán bejelentette a fejőstehenekre szánt támogatás összegét, ami önmagában nem elegendő. A nyerstej amúgy is csökkenő tendenciát mutató felvásárlási ára azonnal a támogatás mértékével csökkent, vagyis valójában a tejtermelő gazdák támogatása a feldolgozóiparnál landolt. A helyzet ma az, hogy a tenyésztők jó része már komolyan az állomány felszámolását mérlegeli, pedig elvben a tehenekre szánt támogatások önmagukban nem alacsonyak. Lassan már tényleg csak a végletekig elszánt hazai tenyésztők maradnak a piacon. Szerencsére ők viszont kitartanak az utolsó tehénig.

A tény az, hogy mindkét esetben, amikor a problémára megoldást lehetett volna találni, a Smer által vezetett kormányok voltak hatalmon. A kormánypárt pedig köztudottan nem hallgat az ellenzékiek szakmai javaslataira, figyelmeztetéseire, amelyek ebben a fontos ügyben sem maradtak el. Mindhiába. Így aztán a kései vagy kimondottan rossz intézkedéseiknek az árát másokkal, ezúttal a tejtermelőkkel fizettetik meg.

Csicsai Gábor, a Híd parlamenti képviselője