Az öreg Darwin és az exkalózok

Persze egy 150 éve kiadott, és pár éve digitalizált üres oldal nem igazán mondható üresnek.. Látszik rajta egy s más, hát mondjuk úgy: az idő. Gyűrődések, repedések, elázások, a papír textúrája, a túloldali szöveg derengése. Aki kellően szentimentális, az fel tudja fedezni az esztétikáját. Persze minderről semmit sem tudnánk, ha erre nem hívja fel a figyelmünket pár éve egy Czigány Ákos nevű fotóművész, aki ezekből a képekből méretes tablókat hozott létre, a meditatív hangulatú anyagot így emelve át a kortárs fotó világába. Hogy jön a képbe a Tilos Rádió? A valamikori kalózrádió közel húsz éve legális frekvenciát használ, amit azonban időnként meg kell újítania a hatályos magyar törvényeknek megfelelően. Ez tavaly év végén is így volt. Rutineljárásnak tűnt, hiszen a civil rádió mindig példásan gazdálkodott, ráadásul a médiahatóság pályázati kiírása eléggé passzolt a Tilos profiljához (egyedi zenei tartalmakat szolgáltató rádió működtetése volt a felsőbb kívánalom). A rádióadót működtető alapítvány be is nyújtotta a szükséges dokumentumokat, egyebek mellett a pályázati anyag nyomtatott, valamint beszkennelt verzióját (6 darab egyforma CD-másolatban). Nem, nem azt a digitális állományt, amelyben a szakmai anyag íródott, hanem a kinyomtatott 467 oldal digitalizált verzióját. A folytatás szürreális: a pályázatot először elutasították, majd pár hónapig tartó huzavona után végül hiánypótlásra szólították fel a rádiót. Az egyik fő kifogás az volt, hogy az alapítvány munkatársai nem szkennelték be az iromány üres hátoldalait. Azokat a hátoldalakat, amelyeken – értelemszerűen – semmi sem található. Jelen állás szerint lesz majd valamikor egy kafkai performansz Budapesten, amikor is a civil rádió munkatársai közjegyző jelenlétében digitalizálnak 467 gyűrődésektől és foltoktól mentes A4-es méretű, vélhetően 80 grammos szabvány irodai papírlapot. Aki kellően érzékeny az iróniára, talán felfedez ezeken a hófehér, teljesen üres oldalakon is valamit. Valószínűleg nem esztétikát. Pinkhammer Rudolf