Az MKP ostroma

Csak az eredendően naiv, a tájékozatlan vagy a rosszindulatú, esetleg bizonyos kudarcélményekkel terhelt emberek gondolhatják és hirdethetik, hogy a mezőgazdasági miniszterhez, Simon Zsolthoz kötődő, immár afférrá hizlalt információk az erkölcsről szólnak. Lásd, az ellenzéki, sőt kormánypárti politikusokat, s azokat a politikai körök által nyilván kilóra megvásárolt sajtósokat, akik most holmi oknyomozói álca mögül a politikai erkölcsök légvárait gründolják. Ugyanez vonatkozik az MKP esetleges belső „erkölcscsőszeire” is, akik meg soha nem volt erkölcsiségük képzelt szószékéről prédikálnak jellemről, becsületről. Miközben mindig is csak a hatalomért folyt a nyáluk... E közéleti szereplők leginkább arra a két álszent, vezető állásban lévő dunaszerdahelyi pedagógusra emlékeztetnek, akiket a minap kaptak rajta – enyhén szólva is, meglehetősen méltatlan körülmények között – egy kuplerájban...! Ezekhez az egyébként szájtépő percemberekhez hasonlóan, szinte nem létezik politikus ebben az országban, aki erkölcsi alapállásból mondhatna ítéletet bárki fölött. Mert itt szinte minden a politikai és erkölcsi piszoktól ragad! Ezt a sommás verdiktet támasztja alá az a volt főrendőr, Jozef Šátek is, aki egy internetes honlapon közzétett cikkben értekezik arról, hogy aktív korában – alig egy évvel ezelőtt –, miként próbálták őt Simon Zsolt ellen hangolni. Vajon kik? Nem mások, mint az MKP koalíciós partnereinek bizonyos politikusai. Šátek egy bizonyos, általa egyelőre meg nem nevezett, államtitkárt említ, aki 2004 tavaszán – amikor az állami erdészet privatizációja miatt folyt az országos politikai adok-kapok – azzal kereste meg őt, és tett feljelentést (!), hogy Simon Zsolt egy kétes faszállítási ügyletet akar eltussolni... A rendőrség persze annak rendje-módja szerint azonnal eljárt az ügyben. Kiderítették, hogy a feljelentés alaptalan volt! Nem mellékesen, azt követően történt mindez, hogy Simon, a rendőrséggel együttműködve, egy olyan szervezett bűncselekmény-sorozatnak vetett véget – ugyancsak erdészeti körökben –, amely a leleplezést megelőzően milliárdos hasznot jelentett az elkövetőknek! Šátek félreérthetetlenül céloz arra is, hogy ez évben a szlovák titkosszolgálat környékéről (SIS) a sajtóban került megerősítésre olyan információ, melyszerint, piszkos ügyletek gyanúja merült föl a földművelésügyi minisztérium dotációs gyakorlatában... Mint kiderült, ez az ún. kulcsinformáció is nélkülözött minden valós alapot, vagyis célirányos hazugság volt! Šátek kendőzetlenül nyilatkozik azokról a jelenleg ellenzékbe szorult politikusokról is, akik annak idején a nyílt színen adták el szinte az egész szlovák gazdaságot – úgymond, az új szlovák tőkésréteg megteremtése céljából – saját pártkatonáiknak, kebelbarátaiknak és rokonaiknak. Ezek az emberek prédikálnak most a leghangosabban az erkölcsről! Ez van hát, ám egyáltalán nem kell, és persze nem is lehet szeretni... A választási kampányok fokozódásával azonban egészen biztosan készül még ez-az a politikai (titkosszolgálati?) boszorkánykonyhákban. Ami fegyverként használható a magyar rivális, az eddig oly „veszélyesen” stabil MKP-vár ostromához. Jó viszont tudni, hogy egy ilyen ostrom sehol a világon nem a fair play és az erkölcsök jegyében zajlik. Hanem a cselszövésre, a piszkos intrikákra, nem utolsósorban pedig a lehetséges árulókra épül!