Az MKP esete a csalókkal, tolvajokkal

Tragikus hét volt. Politikusaink érzik, hogy az emberek mekkora ellenszenvvel figyelik a körülöttük dúló csalást, lopást és korrupciót. A társadalmi egyenlőtlenséget akkor is nehéz feldolgozni, ha a gazdagság becsületes munkán vagy szerencsén alapul. Ennél rosszabb, ha valakiről mindenki tudja, hogy vagyonát visszaélésekkel szerezte, de haja szála se görbül. Vége a sötétségnek, majd mi megmutatjuk, ígérte a mostani kormánykoalíció, a Smer és a kommunisták a kampányban, begyűjtve ezért a jutalomszavazatokat. Mečiarék inkább hallgattak, tudják, miért. De nem olyan könnyű a megtisztulás, a hatalomból másképp fest a világ, mint ellenzékből. Ez érvényes Ficóékra is, akik megyei szinten kóstoltak ebbe bele. ĺgy az ügy elbukott. De annál azért rafináltabbak a politikusok, hogy teljesen elfelejtsék ígéretüket, ehelyett kiherélték a tervezeteket. Szomorú, hogy ebben az MKP is központi szerepet vállalt. Pedig egy ideig úgy tűnt, hogy nem merik szembeköpni az embereket. Hatodik nekifutásra a parlament kis híján kiizzadta az összeférhetetlenségi törvényt. A vitában egy ideig sikeresen kerülgették a buktatókat, az utolsón viszont fennakadtak. Eszerint a bűnbe esett politikus elleni szankcióról az ezzel foglalkozó parlamenti bizottság, majd a plénum csak alkotmányos többséggel dönthetett volna. Az igazságügy-miniszter ezt látva visszavonta a javaslatot. Jól tette, legalább nem pazarolták a papírt a Törvénytárra. Pedig mi nem kegyelmeztünk volna, miért gondolja ezt mindenki rólunk – dohogtak a képviselők. Arcizmuk sem rándult, pedig az élet még aznap rájuk cáfolt. A mandátumvizsgáló bizottság nem egyezett bele, hogy nyomozás induljon egy régi nagy lókötő ellen. Afféle Al Capone-ügy lett volna, amikor egy kicsi, de bizonyítható ügy miatt másznak rá egy fehérgallérosra. De hiányzott egy szavazat, egy kormánypárti képviselő éppen nem volt jelen. Az illető nem a sok évtizedes szlovák parlamenti hagyományt követte (a kritikus szavazásokkor halaszthatatlan vizelési inger jelentkezik), ő ezúttal rosszul érezte magát. ĺgy minden marad a régiben, aki soron van, tollasodik, aki meg kívül esik a körön, reménykedik, hogy csak sorra kerül.

ĺgy járt az üvegzseb-törvény is, amely szerint a hirtelen meggazdagodottaktól megkérdezhették volna, miből kapaszkodtak fel az uborkafára. Tízperces megterhelésről van szó, eddig tart, amíg egy nyomozó végigfutja az elé tett adóbevallást. Persze ha a pénz csalásból, korrupcióból származik, már nem ennyire egyszerű a helyzet, de hát épp ezt akartuk. Kivételt csak a parlamenti képviselők jelentettek. Legalábbis a-zok, akik megszavazták az MKP ifjú képviselője, Gál Gábor módosító indítványát, amely miatt az igazságügy-miniszter visszavonta ezt a törvényjavaslatot is. Igaza volt, így legalább nem röhögnek a képviselők a tehetetlenségük miatt fogukat csikorgató egyszerű emberek szemébe. A legjobb lenne leközölni mindazok nevét, akik Gál Gábor javaslatának megszavazásával újra megakadályozták a helyzetükkel visszaélők életének megkeserítését (és vagyonuk elkobozását). ĺgy elkerülhetnénk, hogy az emberek azokat a politikusokat is szidják, akik nem támogatták ezt a szégyenletes tettet.