Hatodik paralimpiájára készül Csejtey Richárd

Egy négyéves ciklus zárul le a következő hónapokban Csejtey Richárd életében. Ez idő alatt részt vett világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, egyéb versenyeken is. A paralimpiára való kvalifikáció március végével zárult le, akkor derült ki, hogy dunaszerdahelyi indulója is lesz az idei paralimpiának. 

„Ahhoz, hogy kijussak, bent kellett lennem a világ legjobb 12 játékosa között. Van egy ranglista, ami a versenyeken való részvétel alapján változik, lejjebb és feljebb is kerülhet rajta az ember. Jól zártam idén, a 11. legjobb játékosként, vagyis kijutó lettem” 

– mondta el Csejtey Richárd, aki az állók kategóriájában versenyez. A paralimpiát a július végi, augusztus eleji olimpia után, augusztus-szeptember fordulóján rendezik majd ugyanazon a helyszínen.

Mentális felkészültség

Kérdésemre, hogy mennyire érzi magát a párizsi megmérettetésen éremesélyesnek, hangsúlyozta, hogy egy paralimpián mindig kiélezett a verseny. 

„A 12 emberből bárki lehet aranyérmes, ez már nagyon kiélezett helyzet. Az is befolyásolhatja a végeredményt, hogy az adott nap éppen hogy kelt fel az ember. Mindenképp tiszta fejjel kell versenyeznie. Itt már mindannyian magas szinten pingpongozunk, nem a kemény edzésről szól a siker, hanem a pszichikumról, hogy mentálisan milyen erősek vagyunk. Egyébként is minden nap edzünk és gyakorlunk, hogy javuljunk, de a másik oldalon az a nagy kérdés, hogy az adott időben mennyire tudunk fejben koncentráltak lenni”

 – mondta el a sportoló.

Van, ami nem tanulható

Hozzátette, hogy a mentális kondíciót is lehet tréningezni, ő rendszerint egy sportpszichológus segítségével készül fel, de a versenyek azok, amik leginkább edzik a szellemet. Egy szettet 11 pontig játszanak a pingpongban, azaz nagyon hamar a végéhez érnek, és közben a versenyzőnek muszáj minden egyes labdamenetre odafigyelnie. Egy kis elkalandozás már rengeteget ronthat az eredményen. A nagyobb egyéni vagy csapatversenyeken látni, hogy egy játékos mennyire összpontosít. 

„Az asztalitenisz olyan sport, amit nem lehet néhány év alatt megtanulni. Ha valaki magas szinten szeretné csinálni, az egy nagyon hosszú út, mire megtanulja a mozdulatokat, a szükséges technikát. A mentális felkészültséget pedig vannak, akik meg sem tudják tanulni. Az embernek magában, mentálisan nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy egy feszített tempójú, magas szintű mérkőzést végig tudjon csinálni”

 – hangsúlyozza Csejtey Richárd.
 

Kell az utánpótlás

24 évet játszott az első ligában, jelenleg a második ligában szerepel. A nemeshódosi klub tagja, amely már zsinórban kilencedszer nyerte meg az extraligát. Csejtey edzőként is tevékenykedik, két gyermekcsoportja van, az egyik Nemeshódosban, a másik pedig Csallóközcsütörtökben. Teljesen kezdőkkel foglalkozik, akiknek elsősorban a játék szeretetét szeretné átadni. Mottója: csak semmi stressz! 

„A gyerekek többnyire még nem versenyeznek, csak játszanak. Ha meccset is játszunk, akkor is csak az a cél, hogy élvezzék a játékot. Akiket már egy éve tanítok, még mindig nagyon kezdők, de ügyesek, szereztünk érmeket is. De az egész lényege, hogy megszeressék a sportot és élvezzék a játékot. A pingpongban először meg kell tanulnunk veszíteni, aztán jöhet a győzelem. Valahol el kell kezdeni, nem lehetünk azonnal a legjobbak. Ehhez pedig először is meg kell tanulnunk veszíteni és tisztelni az ellenfelünket”

 – tanácsolja a paralimpikon.

Tanulási folyamat

A sport kapcsán beszélgettünk magánéletről, a gyermekkoráról és mindarról, ami befolyást gyakorolt az életére és a sportkarrierjére. 

„Több olyan asztaliteniszezőt láttam, akik a négyéves ciklus alatt keményen dolgoztak, éveken keresztül mentek, hajtottak és nyertek, majd legvégül beütött valami egy nagy versenyen és a hatalmas stressz miatt nem tudtak teljesíteni. Én is voltam már hasonló helyzetben. A stressz ellen vannak relaxációs gyakorlatok, de technikák a meccsen belül is, például lelassítom a játékot, vagy kérek időt és fújok egyet, kettőt”

 – osztotta meg velünk tapasztalatait Csejtey.

Egymástól is tanultak

Gyerekkorukban erős, összetartó kollektíva tagja volt, ami a pingpong köré szerveződött. A helyiek között kialakult baráti társasággal járt mozogni.

„Nyaranta képesek voltunk reggeltől estig pingpongozni, amikor üres volt a szabadidőközpont. Iskolaidőben, tanítási idő után, este vagy hétvégén jöttünk össze. Akkor más idők jártak, egyszerűbb volt az élet”

 – emlékezett vissza gyermekkorára. „Akinek a legtöbbet köszönhetem, Szemes Attila. Vele rengeteget játszottunk, sokat foglalkozott velem, általa rengeteget fejlődtem. Majd elkerültem Pozsonyba középiskolába, ahol már kluboknál játszottam. Az ötödik ligából indulva az évek során feljutottam a legfelsőbb osztályig. Ekkor már napi szinten jártam edzeni, sokat hajtottam. Az utóbbi paralimpiai felkészülésben nagyon sokat segített Varga György és Nagy György” – mondta el az idén 44 éves Csejtey Richárd. Ma már egy 2-3 órás edzés után fontosabb számára a regeneráció: egy 25-30 éves sportoló is még viszonylag gyorsan helyrejön egy-egy keményebb edzés után, de 30 év felett már sokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy az azt követő regeneráció megfelelő legyen. 

„Amikor gyerekek voltunk, átjártunk egymáshoz, fociztunk is. Most azt látom, hogy a gyerekek még békaugrást sem tudnak csinálni, a technika egyszerűen ellustította őket, már mindenkinél van otthon játékkonzol, ami miatt nem mennek ki játszani vagy edzeni. Én, akinek problémája van a mozgással, mindent megcsináltam, pedig volt egy hendikepem, de mindig is arra törekedtem, hogy ugyanazt megcsináljam, amit a többiek. Épekkel jártam iskolába, soha nem akartam lemaradni, sőt, a legjobb akartam lenni. Ezt tartottam normálisnak, akartam, küzdöttem azért, hogy a legjobb legyek” 

– emlékezett vissza a paralimpikon. A mai gyerekeknek azt tanácsolja, hogy járjanak össze, mozogjanak sokat, legyenek kint a levegőn, bicajozzanak, sportoljanak, mert ez az, ami most a leinkább hiányzik az életükből.

Támogató közeg

A Dunaszerdahelyen élő asztaliteniszező főnökei sem mindig örültek annak, ha a munka mellett még edzett is vagy a versenyek miatt heteket hagyott ki. Az egyik helyen tolerálták ezt, a másikon már nem annyira. A legtöbben mégis megértették, mert nagy dolog, ha egy munkatársuk világbajnokságra vagy éppen paralimpiára készül. Végül magánvállalkozó lett, üzletet nyitott, így elég ideje maradt a sportra és csak magához, illetve a versenyekhez kellett igazodnia. Csejtey Richárd elvált, lánya 18 éves. Családjától és tanítványaitól sok erőt kap, számára is elengedhetetlen a támogató és megértő közeg.

A törés

Korábban hat éven keresztül vezette a parapingpongozók világranglistájátt, Szlovákián belül pedig országos szinten az épek közt első ligát játszott. Akkoriban ellenfelei egyszerűen nem tudták megverni. 

„Sokáig a csúcson voltam, majd azt volt a legnehezebb megélnem, amikor a fiatalok, akik addig nem tudtak utolérni, kezdtek megverni. Csúsztam vissza a ranglistán. Nagy kihívás volt a pofonok után újra talpra állni és folytatni” 

– jegyezte meg. Tudta, hogy előbb-utóbb veszíteni fog, hiába volt a legjobb, el kellett ismernie az ellenfele tudását, kezet kellett nekik adni és gratulálni. A család, a csapattársak mindig támogatták és bátorították őt. A tokiói paralimpiára már nem jutott ki, sőt, két évre félre is tette az ütőt, hogy mással foglalkozzon. Sokat biciklizett, új sportágakat próbált ki, mielőtt újra az ütőhöz nyúlt volna. Miután megint játszani kezdett, újra élvezettel vetette bele magát. Asztalitenisz-karrierje miatt két térdműtéten is túl van már, ezért fokozottan oda kell figyelnie magára.

A hatodik paralimpia

Csejtey Richárd augusztusban indul Párizsba, ahol 11 másik versenyzővel méretteti majd meg magát. Addig is edz, gyakorol, foglalkozik a gyerekekkel és kondicionálja magát a kinti feszített tempóra. A legfontosabb, ahogy korábban is mondta, hogy tiszta fejjel, összpontosítva érkezzen a versenyre, mert a mezőnyben valóban bármi megtörténhet.
 

Szerkesztőségünk nevében is sok sikert kívánunk!