Putrihoz kötve

A tél előrehaladtával megszaporodtak a kelet-szlovákiai putrik tüzeiről szóló hírek. A szakemberek ilyenkor bölcs és komoly arccal elmondják, nem volt szakszerűen beállítva a kályha, és a kárvallottak fittyet hánytak a biztonsági előírásokra. Mintha legalábbis arról beszélnének, hogy a fóka nem ad esélyt a lazacnak, és sportszerűtlenül vadászik. Ha nem lenne szomorú a téma – hiszen már tragédiák is történtek –, az ember akár meg is mosolyoghatná őket. Ám ha belegondol, milyen lehet az élet a kemény télben a hevenyészve összetákolt deszkabódékban, bizony, nem szívesen cserélne velük sorsot. E hírek hátterében szinte elhanyagolhatónak tűnik a krumpliföldek dézsmálása és az erdőirtás, amit a cigányok végeznek a környezetükben, hiszen, ha nem akarnak éhen halni, enniük kell, ha nem akarnak megfagyni, tüzelniük kell. Hátrányos helyzetű polgártársaink majd akkor nem fogják lopni a fát, ha bundájuk nő, mint a medvének, és nem fognak fázni. Akkor fognak jobban élni, ha munkát kapnak, amire még kevesebb az esélyük az ismert okok miatt. Hanem a felelős személyek végre elgondolkodhatnának már afölött, hogy fel kellene számolni a pérókat és a városszéli nyomornegyedeket. Általában csak akkor jutnak eszükbe ilyen bűnös gondolatok, ha valamilyen uniós komisszár megjelenik, és szép, tiszta cipőjét nem átallja besározni a pérók sarával. Aztán megy minden tovább a maga útján.

Gyanítható, hogy a probléma nem ott kezdődik, vajon májusban, a határok felszabadulásával a cigányok útra kelnek-e Csehországba vagy még nyugatabbra – ez legfeljebb egy-két politikusunkat izgatja –, hanem az esélyegyenlőség megteremtésénél, hiszen ha mindenkinek el kellene hagynia az országot, aki elégedetlen az életével, egész régiók ürülnének ki pár nap leforgása alatt. Az is valószínű, hogy a Vladimír Palko belügyminiszter agyából kipattant ötlet (hogy tudniillik a cigányság soraiból toborozzanak rendőröket) sem fogja visszaszorítani automatikusan a bűnözést. Hiszen éppen azt vetjük a cigányok szemére, ami belőlünk is kiveszett az elmúlt évtizedek alatt: a felelősségvállalást saját sorsunk felett, már amennyire a körülmények engedik. A cigányság évtizedekig az állami paternalizmus meleg subája alatt élt, és ezt könnyű megszokni. A fehér ember ugyanebben élt, de érdekes módon éppen a legfehérebbek és a legzavarosabbat pisilők kérik számon a cigányokon azt a viselkedést, amit saját atyafiaikon nem. A diszkrimináció-ellenes törvény szép és jó lesz, előbb-utóbb meg is születik, de tartok tőle, hogy ez is úgy fog elsülni, mint a közigazgatási reform. Amit pedig megkaphatnának, tudniillik a pozitív diszkriminációt és a kisebbségi önkormányzatokat – mert anélkül soha nem állnak talpra – azt a törvényalkotók rettegve dugdossák előlük. Gyaníthatóan azért, mert a többi kisebbségnek is járna ugyanaz.