Az idő nekik dolgozik

A Magyar Koalíció Pártjának V. Országos Kongresszusa 2003. március 29-én felhatalmazta „az MKP Országos Tanácsát, hogy indokolt esetben az ifjúságpolitikai kérdésekben biztosítsa az MKP önálló ifjúsági szervezete létrehozásának feltételeit.” E kommentárban nem azt szeretnénk boncolgatni, mi ennek a mondatnak az értelme. Ez a sután megfogalmazott kongresszusi határozat indította a magyar pártot arra, hogy megkezdje (elődpártjai) évtizedes adósságának törlesztését az ifjúságpolitika terén. Míg országos, regionális, helyi ifjúsági szervezetből szerencsére van elég, a pártnak nem sikerült megteremtenie saját politikai ifjúsági szervezetét, ha úgy tetszik, ifjúsági tagozatát. A kongresszusi döntés óta eltelt nem egész másfél évben aztán Farkas Iván parlamenti képviselő vezetésével megindult valamiféle szervezőmunka, bár ez sem nevezhető igazán serénynek, hisz – a hazai politikai életből vett példákból kiindulva – ennyi idő alatt egy pártot is össze lehet hozni, nemhogy egy ifjúsági tagozatot.

Tanácsért lenne kihez fordulni, az MKP koalíciós partnereinek, az SDKÚ-nak és a KDH-nak is jó ideje van ifjúsági tagozata. Szlovák vonalon a politikai ifjúsági szervezetek olyan erősek, hogy már „saját nevelésű” miniszterük is van, Daniel Lipšic, aki 1991–1995 között a Polgári Demokratikus Ifjúság nevű szervezet elnöke volt. Magyarországon mind a négy parlamenti pártnak van ifjúsági szervezete; a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum már 1989-ben megalapította a sajátját, az Ifjúsági Demokrata Fórumot. A pártok mellett működő politikai „óvodákból” kikerülő fiatal politikusoknak anyaszervezetük néhány befutó helyet biztosít országos listáján. ĺgy ma az IDF-nek, a Fidelitasnak, a Fiatal Baloldalnak és az Új Generációnak egyaránt van parlamenti képviselete, de ott vannak az országos elnökségekben és az Európai Parlamentben is. Ezeknek a pártállami reflexeket már csak hírből ismerő ifjú politikusoknak szinte erkölcsi kötelességük bírálni pártjukat, ha az olyan döntést hoz, mely mögött régi beidegződések állnak, vagy a több évtizedes kapcsolati háló. Gusztos Péter, az Új Generáció vezetője lemondott az SZDSZ salgótarjáni elnökének posztjáról, mert pártja önkormányzati szinten lepaktált a Munkáspárttal, és ez nem fért bele Gusztos liberális világképébe. A Fidelitas – stratégiai partnersége ellenére – nem egy alkalommal fogalmazott meg bírálatot a Fidesz politikájával szemben. Az MKP-nak vizsgálat tárgyává kell tennie, miért nem hozta létre korábban ifjúsági tagozatát, de ez ma már nem elég. A rendszerváltás óta felnőtt egy nemzedék, mely ’89-ben még az alapiskola padjait koptatta, azóta viszont – nem ritkán külföldi egyetemeken – diplomát, MBA-képesítést, doktorátust szerzett. Jól felkészült, rátermett szakemberek, akik már másként szocializálódtak, és helyet követelnek a gazdasági és politikai életben. A fiataloknak az MKP tortájából is meg kell kapniuk a maguk szeletét. És ha erre nem teremtődik intézményes megoldás, az senkinek sem lesz jó. Ezt a pártvezetés is felismerte. Kíváncsian várjuk, hogy a következő választásokig hátralevő két év elegendő lesz-e ahhoz, hogy az ifjúsági csoportok tényleges működésbe kezdjenek a helyi alapszervezetek mellett. És ha érdemi munkát tudnak felmutatni, ott lesznek-e képviselőik – befutó helyen – az országos választási listán? És ha ők igen, akkor kik nem?