Az érem zűrös oldala

Megkezdődött hát a hazai európai uniós kampány, amelybe nemcsak a pártok és civil szerveződések, hanem a szakszervezeti fővezérek is nagy hangerővel és elkötelezettséggel vetették be magukat. A nagy csinnadratta ellenére sem hiszem, hogy látványos eredménye volna egynémely reklámszakértő által kiagyalt mozgósító kampánynak, amikor közhelyes jelszavakkal győzködik a választópolgárokat, hogy alig két hét múlva menjenek el voksolni. Ezzel a módszerrel ugyanis kiskorúsítják a célszemélyeket, akik semmiképpen sem azok, hiszen tudnak a saját eszükkel gondolkodni. A legtöbbjük saját mérlegelés és elhatározás, nem pedig mások hangoskodása alapján dönt. Nyilvánvalóan ezt a tényt ismerte fel az egyik legolvasottabb szlovák hetilap szerkesztősége, amikor saját ötlettel állt elő. Politikai sóderek helyett katasztrófa-forgatókönyvet közölt, azaz számba vette azokat a következményeket, amelyekkel mindannyian szembesülnénk, ha Szlovákia egy év múlva – éppen az alacsony részvétel miatt eredménytelen népszavazás okán – nem léphetne be az EU-ba. Nincs értelme azzal foglalkozni, hogy ez a szcenárió nem életszerű, hiszen a szlovákiai referendum nem ügydöntő. Ám Brüsszelt és a csatlakozásunkat szentesítő országok parlamentjeit nyilvánvalóan gondolkodóba ejtené a szlovákiai polgárok többségének közömbössége. Ezért érdemes komolyan foglalkozni az esetleges eredménytelen referendum kiváltotta következményekkel, amelyeket mindannyian megéreznénk. Először is azonnal a schengeni határokon kívülre kerülnénk. Magyarán: rögtön megszigorítanák az ellenőrzést a szlovák–magyar határátkelőkön is. Az sem elképzelhetetlen, hogy minden szomszédunk – kivéve Ukrajnát – fokozatosan bevezetné a vízumkényszert. Pedig csupán néhány hete tapasztalhatjuk a küszöbön álló uniós csatlakozás egyik első kedvező jelét: az eddiginél sokkal gyorsabb, nagyvonalúbb átléptetést a magyar, továbbá a cseh és a lengyel határátkelőkön. Joggal bosszankodnak a gazdák és más mezőgazdászok amiatt, hogy több éven át kisebb uniós támogatást kapnak, mint nyugati vetélytársaik. Amiatt is, hogy ezt a hátrányt a Dzurinda-kabinet még annyival sem óhajtja mérsékelni, mint a három visegrádi kormány. Ám még ezek az uniós kifizetések, valamint az exporttámogatások is elmaradnának, ha nem megyünk el voksolni. S a szlovák agrárium végképp a padlóra kerülne, mert a hazai piacot is elárasztanák a fenti támogatások miatt is lényegesen olcsóbb áruk. Ugyanilyen csődhelyzetbe kerülne az egyre nagyobb kivitelt produkáló szlovákiai gépipar és több más ágazat is. Sok igazság van abban, hogy lerongyolódott közép-európai testvérek kopogtatnak Brüsszelben. Ilyen állapotban bizony szinte sziszifuszi feladat talpon maradni a tehetős és rámenős újdonsült családtaggal szemben. Ám csüggedésre, kishitűségre semmi okunk. Már csak azért sem, mert leírhatatlanul sok közép-európai személy – köztük ragyogó életutakat bejárt ismert és ismeretlen magyarok – példája igazolja, hogy aki ebben a térségben született, az kreativitásával, tudásával és alkalmazkodóképességével helytáll a legkiélezettebb versengésben is. Gyermekeink, unokáink ezeket a tulajdonságokat örökölték elődeinktől. Adjunk hát önmagunknak és főleg nekik esélyt az emberibb élethez. Ez csak úgy lehetséges, ha a jövő hét végén mindannyian elmegyünk voksolni.