Az én szép, zajló életem

A legnagyobb elismerés illeti az Új Szó szerkesztőgárdáját, mert törődik az olvasók „hétköznapi fontos dolgaival”. Legutóbb az adózás kapcsán felmerülő teendőkkel. Íveket mellékeltek a laphoz, tanácsokat közöltek, mégis…

A lap március 17-i számában meglepődve olvastam, hogy az adófizetőknek regisztráltatni kell magukat, 30 napon belül (mikortól meddig terjed ez a terminus?).

Magyarázatként: A mi házunk idén 100 éves. Eredetileg két család részére készült, de a sors szeszélye folytán egy család lakta évtizedek óta, az első rész már az első köztársaság idején is bérbe volt adva. Azóta folyamatosan. Egyetlen lányunk 1982-ben férjhez ment Kassára, ott lakik a családjával.

1993-tól fizettük az adót, amikor az első bérlők beköltöztek. A férjem 1992-ben meghalt, ma már a harmadik bérlő van a házban, minden évben fizetem az adót az adóhivatalba is és a városi hivatalba is. Illetve, az adóhivatalba most nem fizetek, de az adóbevallást mindig megkapják. Idén is elküldtem a hónap közepén. Mozgássérült vagyok, állapotom egyre súlyosabb, nem tudnék felmenni a lépcsőn az adóhivatalba az emeletre. A lányom elment érdeklődni, hogy is van ez. A hölgy közölte vele, hogy meg fognak büntetni, de ha megkapom az értesítést, ő menjen fel, meg kell-lehet kérvényezni, hogy engedjék el a büntetést. Nem aranyos?

Mellesleg engem már egyszer megbüntetett az adóhivatal. Egy kassai hölgy töltötte ki az adóívemet 200 koronáért, aki ezt a munkát hivatássze?rűen végezte, a nyomtatványt mégsem töltötte ki hibátlanul. Egy hónap múlva kaptam a felszólítást, fizessek. Az istenadta állampolgár ilyenkor buta kérdéseket tesz fel. Aki adót fizet, azt nem regisztrálják? A kis nyomorult szúnyogok fennakadnak a hálón, ugyanakkor a lapokban milliós adócsalásokról olvashatunk. Megszellőztetik az újságban, és mi van tovább?

Látszatéletünk tele van látszatszabályokkal, látszattörvényességgel. Úgy szép az élet, ha zajlik. Ezen az alapon az én életem igen szép. Győri Sarolta, Szepsi