Az első ezer elmélet

Lesöpörtük őket, meg a vajat, az asztalról. Aztán jött az olívaolaj, közben a tojást rehabilitálták, részben a disznózsírt is, sőt a vajfogyasztást újra ajánlják, merthogy a margarin műből van, állítólag Napóleon kotyvasztatta a katonái számára, mert kellett valami olcsó pótlás. Olyan is volt, hogy ne igyunk sokat, főleg akinek magas a vérnyomása, mert még magasabbra szökik, aztán meg az jött, hogy naponta másfél, dehogy, két liter, ugyan már, legalább négy liter vizet kell inni. Legutóbb viszont egy karizmatikus orvos azt mondta, hogy nem kell sokat inni, nézzük meg a szilvát, az is attól áll el, hogy összeaszalódik, s bár ez eddig egyedülálló, azért figyelemreméltó vélemény. S akkor még nem beszéltem azokról, akik húst hússal esznek, s állítják, hogy ez roppant egészséges, szemben azokkal, akik növényt növénnyel esznek, s szintén állítják, hogy ez roppant egészséges (én az édességet szeretem, sajnos arról senki sem állítja, hogy egészséges, sőt, doktor Nagy Géza egyszer olyan érzékletesen írta le az édesség romboló hatását a májban, hogy utána két évig nem volt csoki a kezemben, csak sajnos, ez már a múlté). Úgy tanultam, az ember bio-pszicho-szociális lény: egészségi állapotát ugyan meghatározza a genetika, de a környezeti hatások legalább olyan fontosak, s az sem mellékes, lelkileg hogyan viszonyul az életéhez. Tíz éve egy nagy presztízsű tudományos intézmény főnök asszonya leteremtett, hogy a táplálkozást fontos környezeti tényezőnek tartom, mert szerinte csakis a pszichikum felelős mindenért. Erre tegnap azt hallom, a tudósok felfedezték, hogy minden a fogantatástól számított első ezer napban dől el, a génjeink állapota sem adott, hanem ekkor alakul ki, mégpedig annak függvényében, hogyan táplálkozik az anya, s később mivel eteti a gyerekét. Állítólag ha jól táplálkozott, akkor gyerekének negyven évesen kutya baja lesz. Vagyis akkor az anya tehet mindenről? Ezt ugyan a tudósok nem mondták ki, de hát mi más következik ebből. Rögtön rágódni kezdtem, vajon én jól táplálkoztam-e gyermekeim első kilenc hónapjában, merthogy az ő későbbi étkükre mindig odafigyeltem, például nem adtam nekik csokit (persze kaptak mástól). Aztán rájöttem, hogy ez megállapíthatatlan. Ugyanis kezdetben volt a disznózsír és a tojás (vagy a tyúk?), aztán jött az étolaj stb. Akkor most mi a jó? Különben pedig nem hiszem, hogy az ember, ez a bonyolult lény, egytényezős elméletek szerint működik.