Az Elnök nyaral

Kerestem őt az Elnöki palotában, de nem találtam. Az ajtón tábla, „Elnökhiány miatt zárva” felirattal. Egyik beosztottja közölte velem, hogy otthon se keressem, mert az Elnök úr nyaral.

Meghűlt bennem a vér, mert eszembe jutott az államfő két évvel ezelőtti brazíliai kalandja, amikor családostul eltévedt az őserdőben, egy nem éppen barátságos törzs fogságába esett, majd csaknem elnyelte egy anakonda, ami – szerintem – tiszteletlenség lett volna a részéről. Rövid, ámde annál hatékonyabb nyomozás árán kiderítettem, hogy államfőnk idén jó kezekben van, hiszen mindössze Ukrajnába, a Fekete-tenger partjára utazott nejével, leányával és testőrségével. Bevallom, nagy kő esett le a szívemről, de csak miután utánanéztem a Nagy Brehmben, hogy a Fekete-tengerben nem élnek emberevő cápafajok, és ma már Ukrajna valamennyi törzse a civilizáció ösvényét tapossa, nyugodtam meg végleg.

Kár, hogy épp most ment el, gondoltam magamban, és gondolhatták azok is, akik izgatottan tipródtak a palota kapuja előtt. Nagyon vegyes társaság volt – voltak közöttük gyártók és forgalmazók, akik az üzletlánc-törvény miatt keresték fel az állam fejét. Találkoztam néhány olyan hölggyel is, akik nem tudták eldönteni, az Élet ellen tesznek-e, ha nem kívánt magzatuktól megválnak. A keresztények a hitoktatás bevezetésének körülményei miatt kívántak találkozni az ország első emberével, míg a kiadók tulajdonosainak a majdan a könyvekre is kivetendő tizenkilenc százalékos forgalmi adó miatt vannak álmatlan éjszakáik; hogy állítólag nem fog olvasni az istenadta nép, minek folytán elhülyül... Ott ácsorogtak a Csallóköz mezőgazdászai is, szemmel láthatóan az aszály által megtizedelt termést féltve, esőt követelve. És még sokan mások.

Schuster elnök időközben elutazott a Nagy Testvér földjére, kérdőjelek sokaságát hagyva itthon. Ha visszatér, szokásához híven minden bizonnyal könyvben írja meg tapasztalatait, okulásul az utókornak. Ha esetleg valami olyasmiről is szó esne benne, hogy hogyan kell (vagy nem kell) élni és visszaélni a hatalommal, gondolom, sokan akadnak majd, akik az előszó megírására vállalkoznak.