Az egymásra lépő talpaink

A dal klipjét június 4-én 18 órakor egyszerre sugározzák a magyar közszolgálati médiumok, és az illetékes minisztérium elképzelése szerint ekkor majd mindenki egy emberként zendít rá arra, hogy „Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol / Veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, egy harmatos réten”.

Vizsgáljuk meg előbb logikai szempontból a dal kezdő sorait. A barackfa itt az összefogás szimbóluma. Alatta táncolni azonban elég nehéz, alaposan össze kell görnyednie egy felnőtt embernek, hogy ez sikerüljön neki, ráadásul egy hatalmas körben. Nem tudom, hányan férnek egy barackfa alá, de remélhetőleg mi, magyarok azért többen vagyunk. A harmatos réten én még nem láttam barackfát, bolond is lenne, aki nem a kertjébe ültetné. Helyhiány miatt sajnos nem tudjuk elemezni a dal összes sorát, úgyhogy álljon itt kommentár nélkül a kedvenc részem. „Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég”.

A súlyos gondolatokat tartalmazó szöveg után jöjjön a zene. A szerzemény inkább gyerekdalra hajaz, mint popslágerre, hiába énekelnek benne tévés zenei tehetségkutatókon horogra akadt, jelenleg kétségbeesetten haknizó „ifjú sztárok”, akik nyilván minden felkérésre igent mondanak, csak szerepelhessenek a tévében. Mivel mi, magyarok a Kalákának és Halász Juditnak köszönhetően ennél sokkal jobb gyerekdalokon nevelkedhettünk, ezt a számot a magam részéről besorolhatatlannak nyilvánítom.

A Barackfa a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) megrendelésére született, illetve a Navracsics-csapat választotta ki. A szerzők Bársony Bálint, a Back II Black együttes szaxofonosa, valamint Gergely Éva énekes-színésznő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége, és gyakran lép fel Orbán Viktor vidéki jelenésein. Maga a videoklip egyébként profi munka, a keverés, a hangszerelés szintén, látszik és hallatszik az a fél millió forint, amibe a felvétel állítólag került. A rádió gyermekkórusa pedig igazi „We are the World- hangulatot” teremt.

További szubjektív szövegelés helyett idéznék a KIM közleményéből. „Sokan még nem tudják, miről szól az emléknap, az összefogás igénye azonban mindenkiben él, így született az ötlet, hogy az idei évforduló üzenetét az Összetartozás dala is erősítse. A KIM célja, hogy a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarok egy pillanatra ugyanazt az élményt éljék át, ezért a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát, készítsenek róla felvételt, és töltsék fel azt a nemzeti összetartozás napjának honlapjára.” Vagy: „Ahová a szavak már nem érnek el, oda a zenén keresztül vezet az út. A dal megérinti az ember lelkét, vigasztalni tud, képes örömet fakasztani maga körül és saját maga számára. Kodály Zoltán máig vitathatatlan zenepedagógiai elképzeléseinek középpontjában az éneklés közösségi élményének megélése áll. A fenti gondolat jelenik meg a nemzeti összetartozás napja alkalmából kiválasztott zeneműben is.”

Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy annak idején a május elsejei felvonulásokon ennél sokkal fülbemászóbb és zeneileg „épkézlábabb” dalokat énekeltettek velünk. Ebből nem lesz magyarság-induló. Legalábbis remélem.