Az egyelőre leírt leírás

Nem is kellene boncolgatnunk, ha nem volna komoly a veszély, hogy a tervezetet bármikor leporolják és elfogadtatják. Miről is van szó? A leírásokról. Az adóbevallásokat nem készítők számára nagyon egyszerűen megfogalmazva: a teljes bevétel azon része, amit kiadások címén az adó kiszámítása előtt a bevételből levonunk. Bevétel mínusz kiadás egyenlő adóalap a legegyszerűbb megfogalmazás (a részletek mikroproblémáit most hagyjuk). A kérdés pedig: Mi a kiadás? Ha a hentes vállalkozó hűtőkocsit vesz és leírja az adóalapból, érthető. Ha az asztalos gyalupadot vesz és leírja, minden rendben. Más a helyzet, ha egy üzletkötő személygépkocsit vesz – a kocsival ugyanis már a családját is elviheti víkendezni. Vagy a számítógép: csak munkára használja a vállalkozó, vagy időszerű barátnőjének is küld villámpostát, netán szörfözget az interneten? Bizony, mindez nem teljesen tisztázott, de nem éppen emiatt kellene a pénzügyminiszternek éjszakánként álmatlanul forgolódnia. Ne törődjön vele. Merthogy a kormányzatot az sem feltétlenül izgatja, hogy a vállalkozó nem alkalmazott, nem telik le a munkaideje négykor, ötkor, nem számít fel magának túlórát, nem védi szakszervezet, és ha tönkremegy, nem kap lelépőt. A cégvagyonban szereplő gépkocsi esetenkénti családi használata nem az a tétel, amitől a költségvetés romokban fog heverni. A pénzügyérek kitalálták, hogy bizonyos árucikkeknél, vagyontárgyaknál a vállalkozás csak a megszerzett vagyon 80 százalékát írhatja le. Aki pedig száz százalékig a cégben használ egy kocsit, számítógépet, miegymást, igazolja ezt, majd az adóhatóság eldönti, kóser-e az érvelés. No, az efféle jogszabályokat kötelezően ki kell hagyni a szabályozásból. Mert Pisti adótanácsadó komputere Nagyrőcén 100 százalék, Peti könyvelő komputere Rimaszécsen meg 80 százalék, na ez aztán akkora jogbiztonság, mint a... A jogbiztonság hiányának következménye az a kupleráj, amely miatt a tisztességes vállalkozások hanyatt-homlok menekülnek egy országból – erre garmadával van példa K.-Európában. Nos, a pénzügyéreknek javasolnánk az áfacsalások módszereinek tanulmányozását. Valamint annak komoly felmérését, vajon miért drágább az állami pályázatokon a legolcsóbb közbeszerzési kínálat, mint a sarki boltban való vásárlás. Itt folynak el milliárdos közpénzek, és igen, tudjuk, hogy köztisztségviselők együttműködése, sőt, bevonása nélkül a nagy bizniszeket nem lehet lefolytatni. Ennek a szférának a rendberakása Augiász istállójának kitakarításához hasonlít, de megérné. A százalékosdit meg el kell felejteni. Végleg.