Az amerikai kármentők

Egyáltalán nem biztos, hogy képesek voltak felmérni annak idején a KDH és az MKP politikusai, mi történik majd, miután Pavol Rusko gazdasági miniszter menesztését kikényszerítik Mikuláš Dzurinda kormányfőből. Fölösleges lenne most már azon agyalni, hogy egyáltalán nekimennek-e Ruskónak, ha előre látják, miként bolydul majd föl tettük nyomán a jelképes politikai méhkas – a rovásukra is. Egészen biztos viszont, hogy nem kell különösebben sajnálniuk, ami történt. Mert ha mégoly kellemetlenek s egyben kiábrándítóak voltak is a Rusko kormányból történő kiebrudalását követő tragikomikus parlamenti iszapbirkózások, a kormányválság, a KDH-s földművelésügyi minisztériumi államtitkár föláldozását és Simon Zsolt agrárminiszter méltatlan meghurcoltatását generáló intrikák, hétfőtől esély teremtődhet arra, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjék Szlovákiában egy csúcsmédia permanens, s tegyük hozzá, egyértelműen tudatos szereptévesztése. Az év, sőt valószínűleg az évtized híre, hogy hétfőn az amerikai érdekeltségű CME társaság döntő többségű tulajdonrészt szerzett az ország legnézettebb, vagyis legbefolyásosabb televíziójában, a Markízában! Amelyet ez idáig épp Rusko befolyásolt a legintenzívebben és leghatékonyabban, veleszületett kalandori ösztönei és számításai által vezérelve... „Rusko Markízájának” bűnlajstroma szinte kimeríthetetlen. Untig elég azonban csak azt a tényt felidézni, hogy e tévétársaság vezetői, szinte 1996-os megalakulása óta, kizárólag azzal törődtek, hogy a tulajdonos, Rusko és az őt manipulálók sanda szándékai szerint formálják a szlovákiai politikát, a közélet egészével egyetemben. Sajnos ezért teremtődhetett meg általuk az a két kártékony politikai szatócs, akit Rudolf Schusternek és Pavol Ruskónak hívnak. Egyértelmű, a Markíza nélkül a közélet feledhető statisztáinak szerepére sem lettek volna méltóak ezek az alakok. Akik az elmúlt évtized során, hellyel-közzel, még főszerepeket is bitorolhattak... Nem beszélve az objektív tájékoztatás intézményének Markíza általi folyamatos és szinte következetes megcsúfolásáról. Arról a manipulatív hangulatkeltésről, amely különösen azóta uralta el a tévéképernyőket, hogy Ruskónak kénytelen-kelletlen távoznia kellett a magas(?) politikából. Nem csoda hát, hogy éppen a közelmúltban szaporodtak el oly vészesen a Markízára kiszabott tévétanácsi szankciók. Amelyek indoka szinte minden esetben az volt, hogy szerkesztői rendre semmibe vették az objektív tájékoztatás, a pártatlan hírközlés alapelveit. A CME ilyen értelemben, mondhatni, a legutolsó pillanatban lépett színre, hiszen Damoklész kardjaként ott lebegett már a Markíza fölött, hogy lejáróban lévő közvetítési jogosultságát nem hosszabbítja meg a tévétanács. A hírek szerint 940 millió koronájába került a CME-nek ez a mostani kármentés. Az eddig okozott közéleti károk értéke, mértéke viszont valószínűleg így is felbecsülhetetlen. Minden rosszban van azonban valami jó is. Ezúttal talán épp az is, hogy a fent említett két párt politikusainak szinte véletlenszerű érzelmi fellobbanása nyomán olyan közéleti lavina indult meg, hogy a CME illetékesei efféle – hoszszú távon mindenképpen közhasznú – kármentésre kényszerültek. Hogy Rusko esetleg a történtek ellenére is zsíros haszonnal távozik a színtérről? Az ilyesmi sajnos mindig benne van a pakliban...