Az alkohol bearanyozta a bronzérmet

Ivott a térČTK-felvételSzebben csillog az ezüstnél a bronz, hiszen az előbbit nyertes utolsó meccsel szerzi meg a csapat, míg az utóbbi vereség árán szerezhető meg – jelentette ki az egyik szlovák hokis a szombati meccs után. Én még annyival megtoldanám, hogy a szlovák drukkereknek ugyanúgy csillog az idei bronz, mint a tavalyi arany. A tegnapelőtti éjszakát Pozsony egyik vendéglátóegységéből a másikba vándorolva töltöttem, majd végül az Sznf téren kötöttem ki, ahol pontosan az fogadott, amit vártam. Az emberek már közvetlenül a meccs után ordibálva lődörögtek a városban, s koncentrikus körökben közelítették meg a teret, miközben meg-megálltak némi „frissítőért”. Kezdtem feszengeni a sok ordibáló, néha agresszív ember között, de barátaim nyugtatgattak, itt ma senkinek sem esik bántódása. Hát nem tudom, a „Češi išli do p..” és a „Kto neskáče, nie je Slovák” rigmusok engem nem győztek meg. A téren részeg tömeg, részeg jégkorongozók, idióta konferanszié. A legviccesebb az volt, hogy a tízezres tömeg komolyan úgy gondolta, a bajnokokat jött ünnepelni. Ennek megfelelően skandálták a majstri, majstri-t, és senkinek sem okozott fejtörést, vajon miért is a Queen We are the champions (mi vagyunk a győztesek) című dalára kell egymás vállára borulva örvendeni. Mintegy két óra múlva a téren már senki sem volt a hihetetlenül nagy mennyiségű szeméten, a szemeteseken, na és néhány mattrészeg fiatalon kívül. Ez azért még nagyon hiányzik az emberekből. Mármint az olyan szintű kulturáltság, hogy az ünneplés alatt nem dobálok el minden üveget, flakont, papírt nem hányok a tér sarkába és a többi. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nyugodtan ki merem jelenteni: A népnek komolyan nem kell sok. Elég ha a sportolók hozzák a formájukat, olimpiánként egy-két arany, vb-n valami befutó hely, s nyugodtan jöhetnek a megszorító intézkedések, senki se fog siránkozni, mindenki csak a sporteredményekre emlékszik majd.