Átutaló magatartás

A Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa – amely csak úgy alakulhatott meg, hogy Štefan Harabin, a bíróság elnöke megsértette az ügyben törvényesen eljáró bíró alkotmányjogait – 2008 augusztusában úgy döntött, hogy a Tipos köteles csaknem kétmilliárd koronát kifizetni a Lemikon társaságnak. Počiateknek akkor kutya kötelessége lett volna mindent megtenni azért, hogy az ország ne veszítse el a milliárdokat. Mindenekelőtt a legfőbb ügyészhez kellett volna fordulnia, hogy az rendkívüli jogorvoslattal élve akadályozza meg a bírósági határozat végrehajtását – mint az történt a Ducký-váltók ügyében is. Csakhogy Počiatek nem tett semmit. A nyilvánosságot egyáltalán nem tájékoztatta arról, mi fenyeget, ehelyett 2008 novemberében jóváhagyta a megállapodást, hogy első körben a Tipos mennyi pénzt küldjön Ciprusra. Szlovákia csak úgy értesült az egész ügyről, hogy egy cseh újságíró, Miroslav Moteljek nyilvánosságra hozta a megállapodást.

Hét éve Počiatek azzal próbálta védeni saját eljárását, magyarázgatni a Lemikonnak átutalt óriási összeget, hogy „anyagi szempontból ez volt a legolcsóbb megoldás az adófizetők számára”. És persze azt hangoztatta, hogy nem is tehetett volna semmi mást, mert állítólag „tiszteletben kell tartanunk a bíróság jogerős döntését”. Eleinte Robert Fico is teljes mértékben egyetértett Počiatekkel. Egészen addig a pillanatig, amíg rádöbbent, mekkora felzúdulást keltett a hír, hogy a Lemikonnak átutalták az első részletet, 483 millió koronát. Ekkor a kormány pár óra alatt összecsapott egy törvénymódosítást, amely felhatalmazta a főügyészt a bírósági határozat végrehajtásának felfüggesztésére. Ennek köszönhetően nem utalták át a többi pénzt Ciprusra. Az ellenzék tiltakozása, a média nyomása és főleg a közfelháborodás híján azonban a Fico-kormány nem állította volna le Počiateket és a további utalásokat. De mindez most nem gátolja történetünk dicstelen főszereplőjét abban, hogy saját nem létező érdemeit hangoztassa. Arra a kérdésre, hogy a mostani fejlemények után esetleg levonná-e a megfelelő következtetéseket és vállalná-e a politikai felelősséget 483 millió korona (13,3 millió euró) elvesztegetése miatt, szóvivője útján Počiatek azt üzente, a Legfelsőbb Bíróság friss döntése annak köszönhető, hogy annak idején a minisztériuma állt elő a rendkívüli jogorvoslatról szóló javaslattal. És a villámgyors törvénymódosítás halasztó hatásának köszönhetően „megmentettük a Tipost a csődtől”. Hét év elteltével olyasmivel dicsekszik, amit éppen az ő ténykedése miatt kellett megtenni.

Počiatek elintézte, hogy egy állami cég hatalmas összeget utalt át egy fantomcégnek. Láthatjuk, nem történt itt semmi hiba, csak az, hogy Počiatek most is miniszter.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa