Ármentesítés

Élet-halál kérdése ez, mert a későn jövőknek nem jut, a decemberi árhullám után csak bizonyos mennyiségű szállítmány érkezett. Hamarosan több ezres tömeg verődik össze, arányosan nő a feszültség is. Aztán elpattan egy húr, benyomják a kaput, és ölre mennek egymással.

Nem, nem valamelyik délkelet-ázsiai menekülttáborban tört ki verekedés, csak a Carrefour hirdetett év eleji kiárusítást idehaza. Árhullám ez is, ármentesített árakkal. Egy vásárló éppen a cunamihoz hasonlította az ár-területre behömpölygő emberáradatot. Mire letett arról, hogy még bejuthat és vehet valamit (bármit), már nem tudta kiverekedni magát a tömegből, mely magával sodorta a kifosztott polcok közé. A Carrefour jól lerántotta a leplet mindenkiről. Most láthattuk, év közben mekkora nyereséggel dolgoznak a gyártók és az áruházláncok. Meg azt is, mi lenne itt, ha mindent ingyen adnának, mint ahogy ez sokáig távlati tervbe volt véve tájainkon. Hiszen a 95 százalékos árengedmény – az ingyen van. A kassai hipermarket igazgatója (ahol a kirakatot is benyomta a nép) annyit mondott: – Mi igazán nem tehetünk arról, hogy kulturálatlan nemzet vagyunk. – Igen, azért ne fogjunk mindent arra, hogy a szegény nép szegény. A legszegényebbje ott se volt.

Másrészt a kulturált nyugati országokban nem engedik meg maguknak a hipermarketek, hogy ha – mondjuk – 199 koronáért hirdetnek fúrót, akkor abból összesen kettő darab legyen az egész hiperhodályban.

Ha én óriásüzletlánchálózat-vezérigazgatóelnök lennék, hetente megrendezném az évszázad kiárusítását, kerül, amibe kerül. Hogy egy páholyban döbbenten fuldokolhassak a röhögéstől. (Nem kizárt, hogy ők valóban ezt teszik.) Nincs is szebb látvány annál, mint amikor nők szobabicikliket tépnek ki egymás kezéből.

A mentősök hordágyon tolnak ki egy eszméletlen, idős férfit, felesége szalad utánuk. – Hol a táskája, hol van a táskája?! – kiabálja. A mentős megtorpan egy pillanatra, gondolkodik, aztán rohan tovább. – Szarok a táskára, infarktusa van! – Akkor vigyék! – kiabál utánuk az öregasszony, és visszamegy megkeresni a kincsekkel teli szatyrot. Kisvártatva egy elfehéredett kismamát támogatnak ki az emberárból. Megindult a szülés, valaki kinyomta a hasából a magzatvizet egy 500 koronás mikrohullámú sütővel. Pedig jó lett volna felfogni, a faluban ma is erősen tartja magát a hiedelem, hogy kiváló a barackfák alá. Őt is elviszi a mentő.

Nem csak bejutni élet-halál kérdése. Aztán amikor kiürülnek a polcok, kielégítve vagy kielégítetlenül mindenki hazafelé veszi az irányt, és este a tévében megnézi magát meg a thaiföldi híreket. – Gyorsak voltunk, apa, megelőztük a cunamit is!