Arisztotelésszel a vonaton

A mai oktatásban elég nagy energiákat fektetnek abba, hogy sikerüljön eltérni a hagyományos, tankönyvre alapuló lexikális tanulástól. Mindenki érzi, hogy mennyire elvesztették vonzerejüket a nyomtatott tananyagok, a diákok szemében egyre maradibb módja ez a tanulásnak, ami sokszor a kötelező, de haszontalan tudás tárházának szimbólumává vált.

A tankönyveket kiváltó vagy kiegészítő oktatási módozatok utáni évtizedes kutakodás bebizonyította azt is, hogy sokkal könnyebb a robusztus irodalom-, történelem- és egyéb tárgyú köteteket kritizálni, mint azokat helyettesíteni. Azon is komoly viták alakultak ki, hogy a mai fiatalok digitális igényüket az oktatásnak ki kell-e elégítenie, vagy pont, hogy vissza kellene ezt fogni? Franciaországban például nemrég betiltották a mobiltelefonok használatát az iskolákban, mondván, hogy az csak szétszórttá teszi az iskolásokat, „digitális fragmentációt” okoz.
 

A legtöbben nem ezt az irányt képviselik, inkább az oktatás szolgálatába próbálják állítani a digitalizációt. Egy ilyen kezdeményezés keretében készült el az idei év folyamán egy olyan applikáció, amely a vonaton ülő utasoknak mutatja és mondja, hogy mit látnak az ablakból. A cél az, hogy a világot látni akaró egyetemisták vagy osztálykiránduláson résztvevők többet megtudjanak a tájról, amin átutaznak.

Ehhez persze edukációs tananyagra is szükség van. Most – például a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával – elkészült a Budapest– Varsó vasútvonal látnivalóinak ilyen feldolgozása. A telefon a koordináták alapján jelzi, hogy mit látunk; megtudhatjuk, hogy milyen hegyek látszódnak a távolban Párkány és Érsekújvár között (el lehet látni a Zoborig), vagy hogy miért lehet olajkútszerűségeket látni a csehországi Břeclav környékén. (Azért, mert ezek valóban olajkutak, folyik egy kis olajkitermelés ezen a vidéken.) De a Katowice és Varsó közötti, rendkívül hosszú és nyílegyenesnek tűnő vasúti szakasz mentén is akad mesélnivaló. (Például, hogy olyannyira egyenes szakasza ez az európai vasúti rendszernek, hogy egyes mozdonyok itt döntötték meg a sebességrekordjaikat; a hegyes orrú Pendolino 2013-ban 293 km/órára tudott itt felgyorsulni egy teszt során. Vagy hogy a jobbra-balra órákig látható farengeteg főként almafa, a világ almatermelésének jelentős részét ez a térség produkálja.)

Az applikáció neve Peripatos, ami az ókorban Arisztotelész iskolájának neve volt, ahol nem az épületen belül ülve folyt a beszélgetés és az oktatás, hanem körbejárva, séta közben. Ezt az ókori módszert próbálják most sokan megújítani és a tantermen kívüli oktatás új fajtáit létrehozni; ez a vasúti (ingyenes) applikáció is ilyen próbálkozás.
A visegrádi térségen belül pedig különösen jól jöhet az utazás közben egy kis „kulturális érzékenyítés”. Miközben a budapesti egyetemistáknál tradícióvá vált legalább egyszer egy prágai kiránduláson részt venni, eközben nem sok alaptudással rendelkezik egy magyarországi a cseh vidékről, a cseh világról.
A visegrádi térségen belül ennek hatékonyságát az növelhetné még, ha a vasúti közlekedés úgy általában csábítóbb lenne. Ma ez talán csak Csehországról mondható el, és a régión belüli észak-déli közlekedés fejlesztésében még óriási kihasználatlan lehetőségek rejlenek; Szlovákia és Lengyelország között például még évekkel ezelőtt sem volt közvetlen vasúti összeköttetés. Most már van, és most már remélhetőleg – egyebek mellett uniós forrásoknak köszönhetően – ez lesz a fejlődési irány; és akkor lehet, hogy mind több vasúti kocsi is átalakítható utazó tanteremmé.