„Nem tananyagot tanítunk, hanem a diákokat” – mondja a díjazott rimaszombati tanárnő

A rangos elismerés azokat a pedagógusokat díjazza, akik innovatív módszerekkel formálják a jövő nemzedékét, diákjaik számára nemcsak tudást, hanem emberi útmutatást is nyújtanak.

A tanárnővel az oktatási módszereiről és filozófiájáról, valamint a díjról beszélgettünk.

Hogyan írná le tanári filozófiáját?

Amikor arra gondolok, mit szeretnék átadni a diákjaimnak, számomra az a legfontosabb, hogy olyan tanulási környezetet teremtsek, amelyben az érzelmi kötődés nemcsak a célhoz, hanem magához a folyamathoz is kialakul. Egyszerűbben mondva: ha valaki csak a jegyekért vagy a tesztekért tanul, az rövid távú futás, és a célhoz fűződő erős érzelem néha veszélyes is lehet.

A nyelvtanulás hosszú távú, gyakran egy életen át tartó folyamat. Sok diáknak ez a cél még nagyon távoli. Ezért fontos, hogy a siker és az öröm érzését már a tanulás során is átéljék, ne csak az eredményt, hanem az odavezető utat is értékeljük. És ha esetleg nem is sikerül mindig hibátlanul válaszolni, a tanulási kedv akkor is megmarad, mert a tanulási folyamat szórakoztató.

Mi a legfontosabb tanári feladat a 21. században?

Ma még nem tudjuk pontosan, milyen készségekre lesz szükségük a diákjainknak néhány év múlva, de valószínű, hogy pályát is gyakrabban fognak váltani. Már most is azt tapasztaljuk, hogy folyamatos változásoknak vagyunk kitéve, ami rugalmasságot és ellenállóképességet követel.
Életük része lesz az élethosszig tartó tanulás is. Ezért úgy gondolom, az a feladatunk, hogy megszerettessük velük a tanulást és az önfejlesztést. Ugyanilyen fontos, hogy megtanuljanak megbirkózni a kudarccal, a hibákat tanulási lehetőségként kezelni, és a növekedési szemléletet kialakítani. Meg kell tanítanunk őket kilépni a komfortzónából, és érzelmileg ellenállóvá kell válniuk.

Mely módszerek vagy tevékenységek bizonyultak a leghatékonyabbnak a diákok bevonásában?

Az oktatási módszereim között a nem formális tanulás elemei is helyet kapnak, szorosan kapcsolódva az élményalapú tanításhoz. Ehhez hozzátartoznak a beszélgetős kihívások is, amelyek gyakran a komfortzónán kívül zajlanak, ezáltal a diákok ellenállóbbá és kitartóbbá válnak.

Fontos számomra, hogy a folyamatot értékeljem, hogy tudatosítsák, melyik feladat volt számukra a legnagyobb kihívás, milyen stratégiát választottak a csoportmunkában, hogyan tudtak gazdálkodni az idővel. Ez a reflexió gyönyörűen fejleszti a metakognitív képességeiket.

Ön egy magyar tannyelvű iskolában tanít szlovák nyelvet. Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt ez a munka?

Óriási szerencsém van, mert a tantárgyam nagy szabadságot ad különböző módszerek, megközelítések és témák alkalmazására. Néha a hétköznapi párbeszédekből élményalapú tevékenységeken keresztül komolyabb témákhoz jutunk el, amelyek nemcsak a szókincset bővítik, hanem fejlesztik a kritikus gondolkodást is és vitára ösztönöznek.

Nagy kihívás a diákok értékelése: a szlovák nyelv speciális helyzetben van a magyar iskolában, hiszen a diákok nagyon eltérő kommunikációs készségekkel érkeznek, így az összehasonlításnak nincs helye az osztályban. Sokkal inkább egymás támogatását értékeljük. Szótárra sincs szükségünk: élő szótáraink vannak, a diákok segítik egymást a fordításban és a ragozásban.

Bejutni Szlovákia tíz legjobb tanára közé óriási eredmény. Mit érzett, amikor megtudta?

Nagyon nagy öröm volt számomra ez az elismerés. Úgy gondolom, hogy az ilyen nyilvános elismerések hozzájárulnak a pedagógusi hivatás pozitív megítéléséhez.

Mit jelent önnek ez a díj személyesen és szakmailag?

A zsűri több szempontot is figyelembe vett, nem csak azt, hogy hány versenyeredményt értem el a diákjaimmal. Bevallom, az innovációk bevezetéséhez a tanárnak gyakran bátorságra van szüksége, valamint a szülők és az iskola vezetésének támogatására is — én szerencsére mindkettőt megkapom. Ezért is nagyon értékes számomra ez az elismerés: megerősít abban, hogy a módszereim támogatást kapnak, és bátorítanak a folytatásra.

Változott valami a munkájában vagy a kollégák, diákok, szülők visszajelzéseiben a díj elnyerése után?

Ez az elismerés tulajdonképpen a diákjaimé is, akik a legnagyobb motivációt jelentik számomra, és a szüleiké, akik bíznak a tanításomban. Nagyon hasznos számomra, ha a szülők is hasonló szemléletet képviselnek, és közösen tudunk haladni a gyerekekkel.

Vannak tanárok, akikkel mentorként dolgozom együtt, ők is ismerik a hozzáállásomat az oktatáshoz, és örömmel osztoztak a sikeremben. Sokan közülük megérdemelnék, hogy jelöltek legyenek.

Úgy gondolja, hogy a társadalom kellőképpen megbecsüli a tanárok munkáját?

Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy mi, tanárok, mennyire tudjuk megbecsülni saját magunkat. Mentorként az egyik első kérdésem a kollégáimhoz az, hogy miben tudnák magukat elismerni, mi az, ami aznap sikerült. A tanárok gyakran a diákokat dicsérik, de önmagukkal szemben túl szerények.
Fontos lenne, hogy bátrabban beszéljünk az eredményeinkről, és ezt tanítsuk meg a diákjainknak is: hogy tudatosítsák saját értékeiket.

Mit kellene megváltoztatni? Hogyan látja a szlovák oktatásügy jelenlegi helyzetét?

Tudjuk, hogy elindult a tantervi reform, amely sok újítást hoz. Az elmúlt hónapok dinamikája lehetőséget adott, hogy más szemszögből is megvizsgáljak bizonyos kérdéseket, köztük olyanokat is, amelyek régiónkban kevésbé vannak jelen. Minden iskolai közegnek megvannak a maga sajátosságai és kihívásai. Úgy érzem, a reform érzékenyen közelít ezekhez a különbségekhez, és ennek így is kell lennie.

Mely változásokat fogadná a legnagyobb örömmel?

Mindenképpen a tanulók értékelésében és tudásuk ellenőrzésében szeretnék változást látni. Olyan értékelést, amely támogat, nem pedig összehasonlít; amely megmutatja, hogyan lehet jobbá válni, és segít a hibák feldolgozásában. Fontosnak tartom a jellemformálást is, amely emlékeztet arra, hogy a megszerzett tudásnak a jó szolgálatában kell állnia.

Ön szerint milyen szerepet játszik a technológia az oktatásban, és hol húzná meg a határokat? Hogyan kellene az AI-t (mesterséges intelligenciát) bevonni a tanításba úgy, hogy fejlessze, ne zavarja a diákokat?

Az AI alkalmazási lehetőségei valóban nagyon szélesek. Szlovákiában jelenleg több kiváló képzés is elérhető az AI oktatási felhasználása kapcsán — én magam is részt vettem egy ilyen programban. Úgy látom, az egyik kulcs a pedagógusok megfelelő képzése ezen a téren, hogy mindenki meg tudja találni a saját tantárgyához illő egyensúlyt. Én nap mint nap használom a mesterséges intelligenciát a munkámban.

Mit üzenne a fiataloknak, akik a pedagógusi pálya iránt érdeklődnek?

Ne féljenek megújítani a tanítási módszereiket, igazodjanak a diákok igényeihez, és kövessék az aktuális trendeket. Úgy tanítsanak, hogy a munkájuk örömet okozzon számukra. 

Nem mindig esnek egybe az elvárásaink a diákok céljaival — de ez teljesen rendben van. Fontos, hogy figyeljünk a diákok szükségleteire, és ápoljuk a pozitív és örömteli kapcsolatokat a gyerekekkel és a kollégákkal is. Tartsuk fenn azt az energiát, amely támogatja a jó érzelmeket és az összetartozást.

Mit kellene tudniuk, még mielőtt belépnek egy osztályterembe?

Nem tananyagot tanítunk, hanem a diákokat.