Aranyra akadtak...

A katasztrófa-újságírás fénykorát éljük – sajnos. Ennek az alpári műfajnak az a lényege, ha nincsen éppen aktuális katasztrófa, akkor csinálnak mindenre kapható művelői. Alig néhány napja, amikor katasztrófailag még viszonylagos nyugalom volt a Kárpát-medencében, újkori aranylázról, közveszélyes aranybányákról kezdtek cikkezni a katasztrófa-újságírás tipikus individuumai – főként Magyarországon. A sejtelmes témából nyilván csak azért nem lett rögvest hisztérikus sajtókampány, mert időközben – fájdalom – egy valódi katasztrófa, a szlovák katonai repülőgép tragikus balesete foglalkoztatta a szakmát meg a térség közvéleményét. Vajha az elmúlt napokban a Körmöcbányán megújítandó aranybányászat maradhatott volna a katasztrófa-újságírók egyedüli gumicsontja...

Arról van szó egyébként, hogy a közismert közép-szlovákiai aranybányavárosban állítólag újra aranyat akar bányásztatni egy kanadai befektetői csoport. Mi több, épp olyan technológiával – ún. cianidos eljárással – akarják kinyerni az aranyat az anyaföldből, mint a hírhedt román „testvérbányavárosban”, Verespatakon teszik ezt. A Tiszát mérgező verespatakiak mintegy hat éve avanzsáltak „katasztrófasajtó-sztárokká”, amikor tömeges halpusztulást okozott egy ottani bányameddőbeli baleset a folyó magyarországi szakaszán. Az affér a két ország között majdnem jelképes hadüzenetet generált akkor. Lám, most meg jönnek a szlovákok, és direkte el akarják pusztítani a Duna élővilágát – Körmöcbányáról... Legalábbis erről regél odaát néhány, a legádázabb „ökoterroristákat” is überelni képes tollnok. Csak az nem egészen érthető, hogyan fenyegetik a Duna élővilágát közvetlenül a majdani bányameddők, ha azok mélyen Közép-Szlovákiában, légvonalban is mintegy kétszáz kilométernyire lennének a mi rég nem kék Dunánktól...? A katasztrófa-újságírás lényege persze sokkal inkább a célzatos prekoncepció, mintsem holmi ténytisztelet. Mondhatni, minél nagyobb balhét csapunk egy-egy hülyeség körül, annál több ökoterrorizmusra is hajlamos buzgómócsingot sikerül megfertőznünk... Mindeközben évtizedek óta semmilyen hasonszőrű szorongás nem gerjedt például a garamszentkereszti, hegyvonulatnyi meddőhányó miatt, holott e helység – minő borzadály(!) – legalább ötven kilométerrel közelebb van a Dunához, mint az inkriminált Körmöcbánya... Persze a bauxit történetesen Magyarországról importálódik oda...

Egyébként tényleg alaposan meggondolandó a nagyüzemi aranykitermelés körmöcbányai újraélesztése. Ugyanis egész hegyeket kellene onnan elhordani néhány tonnányi aranyért. Mégpedig a városmag közvetlen közeléből, ami akár a feje tetejére állíthatja ott például a mikroklímát is. Nem beszélve az évszázados polgárházak, templomok, azaz a turizmus, tehát a lakosság esetleges veszélyeztetettségéről. Sőt a halálos méregnek számító cianid alkalmazására sem biztos, hogy annyira alkalmas egy eredendően trehány posztkommunista közeg, mint a sokkal civilizáltabb kanadai. Azt állítani azonban, hogy közvetlen veszély fenyegetné emiatt a Duna élővilágát, nem más, mint szimpla rémhírterjesztés...