Apránként ismerkedünk a nyugdíjreformmal

A sajtó egy része ráharapott a pénzügyminisztérium pozitívra hangolt bejelentésére, amely szerint az adóreformnak köszönhetően kevesebb vállalkozónak kell majd könyvelnie. Az öröm csak egy napig tartott, azután kiderült, hogy a menyasszony nem ennyire szép. Sőt, az átalányadó esetleges eltörlésével az eddigieknél sokkal több vállalkozót kényszerítenek könyvelésre, hiszen a költségek 25 százalékos átalány-levonása csak nagyon keveseknek felel meg, ezért ezt a formát eddig is kevesen alkalmazták.

Elég nagy felháborodást keltett a hozzáadottérték-adó fizetés kötelezettségének kiterjesztése is, az előbbiekhez képest ez már inkább szakmai, mint politikai vita, a kettős könyvelésben ugyanis nem lehet az adóalapot készletek felhalmozásával december végén az optimális szintre hangolni.

Ez meglehetősen általános gyakorlat volt, így az érintettek nem csodálkozhatnak, hogy a pénzügyminisztérium megpróbálja kifogni a szelet a vitorlájukból. Érthetetlen viszont az átalányadó eltörlése, hiszen a sok ezer mikrovállalkozó könyvelésének esetleges adóhivatali ellenőrzése sokkal többe kerül, mint az így beszedhető többletadó. Persze megeshet, hogy a pénzügyminisztériumban az idei sokk utóhatása munkál: az a szégyen, amikor elszámolták magukat az adóbevételek tervezésekor. ĺgy minden eszközzel igyekszenek megnyomni a bevételeket, hiszen azt már a közvélemény nem követi annyira figyelmesen, hogy ez mennyi áldozattal, vagyis kiadással jár. Ha ez valóban így van, akkor már csak a parlamentben bízhatunk, hogy ősszel a pénzügyminisztériumi javaslatból kiszűri ezeket a kétes elemeket.

A jövedelemadó reformja kapcsán viszont mind a mai napig nem született egyértelmű döntés az önkéntes nyugdíjtakarékoskodáshoz kötődő kedvezményekről. Az év elején ez még természetes eleme volt a reformnak, azután úgy tűnt, hogy már keresztet vethetünk rá, most pedig újra napirendre került, de egyelőre csak homályos utalások szintjén. Pedig csak egyetlen sorról van szó az adóbevallásban, meg néhány, a minisztérium által megszabott kritériumról, így nem értjük, miért kell ezzel kapcsolatban köröket futni. Ha a polgárok ily módon hosszú távra lekötik a pénzüket, és nem költik el azt fogyasztásra, az az államnak is nagyon jó, de úgy látszik, az elmélet nem mindig találkozik a szlovák kormány érdekeivel.

Éppen úgy, ahogyan a nyugdíjreform sem volt érdeke legalább tíz évig az éppen aktuális hatalomnak. Mečiarék mellett ebbe bizony beletartozik az első Dzurinda-kormány is, amely szó nélkül tűrte, amint Peter Magvaši és csapata a nagy szólamok mellett szépen kifut az időből. Ezért volt nagyon furcsa az új üdvöske, a legerősebb ellenzéki párt e heti nagy kinyilatkoztatása, amellyel beállt a Ľudovít Kaníkot megelőző szónokok sorába. Ez a társaság állítja, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer alapvetően jó, csak egy kicsit meg kellene reformálni – persze ehhez eddig egyiküknek sem volt mersze. A környező országokban ezt már megtették, egyetlen kivétel Csehország, de most épp ők sem tudják, hogy hol kezdjék a tűzoltást. Most, hogy az egyéni tőkeszámlás második pillérről szóló törvényjavaslat már második hete tárcaközi egyeztetésen van, lassan kibontakozik az új világ. Ez nem lesz egyszerű, de reménykedjünk abban, hogy ha az efféle vegyes rendszerbe eddig belevágó 19 országban működik a dolog, akkor nálunk is fog. Különben pedig készüljünk, hiszen a nyugdíjalapokba kerülő megtakarításainkkal magunknak is törődnünk kell – legalább olyan szinten, hogy követjük, mennyit fialt az ott elhelyezett pénzünk. A részleteket érdemes apránként feldolgozni, mivel egy átlagember számára meglehetősen sok újdonságot tartalmaznak.

Egy újdonságra viszont mindenképpen érdemes már most is felhívni a figyelmet. Eredetileg azt tervezték, hogy a nyugdíjkorhatár előtt öt évvel már nem lehet átlépni az új rendszerbe. Ez végül tíz évre módosult.

Az adóreformmal kapcsolatban egyébként érdemes észrevenni, hogy ezzel tovább csökken a minden normális embert lehangoló hazai káosz. A kereskedelmi biztosítókkal nyilván nem lehet majd megtenni azt, amit a Szociális Biztosítóval, ahol a nem fizetők 55 milliárd koronás tartozást használtak fel. Nagyot változik a rokkantbiztosítás is, az új rendszerben, amikor ezt szintén a hagyományos biztosítókon keresztül oldják meg, nyilván hamar kiszűrik azt a réteget, amelynek betegsége elsősorban a „podpora” lehetőségéhez kötődik.