Apa már nem jön

Azt ígérte, hogy szombat reggel hazaér. Azt is megígérte, hogy Pozsonyban vesz nekem egy plüssnyuszit, olyat, amilyen neki hintázik mindig a visszapillantó tükrén. Aztán nem jött. Se reggel, se délelőtt, se délután. Már hétfő van. Szombatból csak annyira emlékszem, hogy reggel anya sírt, aztán a nagyiékhoz kellett mennem, de csak a nagymama maradt otthon velem, mert nagyapának mennie kellett anyával valahová. Most mindenki szomorú, közben mindenki megpróbál mosolyogni, mikor hozzám beszél, de én látom, tudom, hogy valamit titkolnak. Hogy hazudnak nekem. Azt mondják, apa azért nem jött haza, mert nagyon hosszú útra kellett mennie megint és a nyuszit majd megkapom nagyapától húsvétkor. De én apától kértem nyuszit. Nekem ne hazudjanak, úgyis tudom, hogy valami baj van, mert anya olyan sápadt, mint a fal. Apa nem szokott úgy elmenni hosszú útra, hogy előtte ne adjon puszit, és ne ígértesse meg velem, hogy szót fogadok anyának, meg rendes leszek az oviban. Apa nem olyan! Apa ha valamit megígér, akkor azt betartja. Most mindenki szidja az utakat. Én is kimentem az utcára, néztem, figyeltem, miért szidják. Olyan, mint máskor. Ugyanúgy sáros, mint egy hete, a félretolt hóból már csak egészen kis kupacok maradtak meg a járda mellett. Szürke és hideg. Megfogtam, megtapogattam, miért szidják? Aztán gyorsan kiszaladtak értem, mert nem tudták, hogy hová tűntem. Ma is, tegnap is egész nap csöng a telefon, mindenki fel-le járkál a házban, rengeteg ismerős és ismeretlen néni meg bácsi jön hozzánk, valamit mondanak anyának, amitől anya megint sírni kezd. Legszívesebben bokán rúgnám valamennyit, minek ríkatják meg?! De most nem szabad rossznak lennem, a nagyapa azt mondta, hogy ezt apu üzeni nekem. Csak azt nem értem, miért üzen, miért nem mondja ő maga? Nagymama valamilyen minisztert szid, hogy miért nem építtet rendes utakat. Ezt se értem. Hát nincs mindenütt rendes utca, úgy mint nálunk? Elképzelem, ahogy a miniszter bácsi hordja a homokot kis teherautóval, meg aztán a műanyag lapátjával egyengeti, hogy ne akadjon bele a homokba a kerék. Úgy, mint én is szoktam nyaranta. Apa, gyere haza, ha hosszú útra is mentél, és ne feledd el a plüssnyuszit! Addig igyekszem jónak lenni, pedig igazán nem is szoktam rossz lenni soha.