Amikor Fico fél

Nem miniszterelnökként jelentette ki 2006-ban vagy 2012-ben azt a mondatot, hogy „az igazságszolgáltatással tennünk kell valamit”, hanem most, 45 nappal az államfőválasztás előtt. De persze az az állítása, hogy a beharangozott változtatásoknak semmi közük az elnökválasztási kampányhoz, annyira hihető, mint az óriásplakátjain olvasható jelszó, hogy készen áll az országot szolgálni. Amikor 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Štefan Harabin minden lehetséges eszközzel szabályosan üldözte azokat, akik ellenkezni mertek vele, a bírák alig tizede vette a bátorságot és nyilvános felhívást intézett a közjogi méltóságokhoz, hogy törvénymódosítások segítségével mentsék meg az igazságszolgáltatás függetlenségét. Robert Fico kormányfő akkor azt üzente vissza, semmit sem tehet, mert az igazságszolgáltatás „belső dolgairól” van szó és „azokat maguk között kell megoldaniuk”. „Kérem, ne rángassák bele ebbe a harcba a kormányt. A bírói hatalom független a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól, és ezt teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk” – jelentette ki Fico. Ugyanakkor a bírók öt évvel ezelőtt semmi mást nem akartak, mint amit most ő. Fico államfőjelöltként most azt írta, elengedhetetlen egy alkotmánytörvény elfogadása, mert az igazságszolgáltatásnak „meg kell tisztulnia azoktól, akiknek semmi keresnivalójuk ott és csak rombolják a hitelét”. Bár Ficót semmi sem akadályozta abban, hogy már első kormánya idején tegyen valamit a katasztrofális állapotok ellen, még teljes hat éven át személyesen és politikailag is támogatta az igazságszolgáltatás élén azt az embert, aki a legtöbbet tett és tesz függetlenségének és megbízhatóságának lerombolásáért. Fico közel egy évtizeden át hangoztatta, hogy a szlovákiai igazságszolgáltatás legfőbb problémája az évekig húzódó bírósági eljárások, azonban senki nem harcol ezek ellen olyan „határozottan és keményen”, mint Štefan Harabin. Most államfőjelöltként, amikor elbizonytalanodott a győzelemben, akkor jött a „hirtelen megvilágosodás”, hogy más gondok is vannak az elhúzódó eljárásokon kívül, és meg kell akadályozni, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Bírói Tanács elnöke egy és ugyanazon személy legyen. Fico csak most látta meg azt, ami már 2006-ban is nyilvánvaló volt. Az elnökválasztás tépte fel a szemét, amelynek nem akar az igazságszolgáltatás „tarthatatlan állapotának” fenntartójaként nekivágni. Elnökjelöltként meg akar szabadulni attól, aki kormányfőként púp volt a hátán. A tényeken azonban nem tud változtatni: a saját hátán vitte fel Štefan Harabint az igazságszolgáltatás csúcsára, aki aztán a Smer támogatásával oda juttatta a rendszert, ahol most van. Most alkotmánytörvényért kiáltani, ami majd mindent rendbe hoz, nemcsak képmutatás Ficótól, hanem gyávaság is. És a legbiztosabb jele annak, hogy az elnökválasztás másképpen is végződhet, mint ahogyan azt Robert Fico olyan szépen elképzelte. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora