Ami a rostámon fennakadt

Több mint két évtizede figyelem Anna Remiášová tekintetét. Azon a szörnyű napon mérhetetlen fájdalmat tükrözött fia halála miatt, akit az autójával együtt felrobbantottak. Három évvel később megvetés villant a szemében, amikor rózsacsokrot vágott Mečiarhoz. Egyébként pedig mindig hihetetlen eltökéltséget sugárzott, hogy amíg él, minden idegszálával azért küzd, hogy leleplezzék a gyilkosokat és ifjabb Michal Kováč elrablóit. Most végre törölték a hírhedt amnesztiákat, főleg a nyilvánosság és a civilszervezetek nyomására. Ezt éveken át a KDH szorgalmazta a legkövetkezetesebben. Miután kibukott a parlamentből, főleg Ján Budaj (OľaNO) küzdött az ügyért. A tárgyilagos elemző nem hagyhatja figyelmen kívül Bugár Béla és a Híd képviselőinek érdemeit. Bugár az egyetlen politikus, aki 2000 óta minden parlamenti voksoláson jelen volt, amelyen Mečiar amnesztiáiról szavaztak, és mindig az eltörlésüket támogatta. Most fontos szerepet töltött be a két vonakodó koalíciós pártelnök meggyőzésében, csakúgy, mint a hidas Peter Kresák alkotmányjogász. Nem volt egyszerű. Anna Remiášová megenyhült tekintete most reménykedést sugároz.

Kipaterolnák a Közép-európai Egyetemet

Ismét Orbán Viktortól hangos a nyugati média. Neves magyarországi és külföldi tudósok tiltakoznak a CEU, vagyis a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem ellehetetlenítése, a tanszabaság és az egyetemi autonómia eltaposása miatt. Januártól csak akkor működhet oklevelet adó, unión kívüli felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik és odahaza is akkreditált képzést végez. Márpedig ezekkel a jogosítványokkal a CEU jelenleg nem rendelkezik – érvelt Balog Zoltán emberi erőforrásminiszter. De csak kibuggyant belőle a lényeg: nem érdeke Magyarországnak, hogy olyan nemzetközi befolyásolási kísérleteknek engedjen teret, amelyekkel törvényesen választott kormányt vagy elnököt akarnak ellehetetleníteni. Szerinte Soros György szervezetei ilyen álcivil ügynökszervezetek. De miért rontott neki nagy hirtelen a CEU-nak a kormány? A választ például a The Guardianban Cas Madde, a Yale Egyetem professzora adta meg, aki két évig a pesti egyemen oktatott: „A CEU-ban minden benne van, amit Orbán Viktor megvet: a kritikus, a független, a globális és a multikulturális elem,” A jogi norma Áder János aláírására vár, esetleg alkotmánybírósági normakontrollon is kiköthet. A csatának nincs vége, a CEU-nak meg semmiképp, hiszen Bécs és több város is bejelentkezett a tudományos körökben rangot kivívó szellemi műhelyért.

Főhajtás – interneten

Bő egy hete repítette szét a világháló, hogy elhunyt Kolár Péter. Megkövülten néztem a hírt, a számítógépen pedig sorjázni kezdtek az emlékezések, például Balajti Lajostól. Takács András Pozsonypüspökiről a gömöri emlékeit idézte: Péter a hegedűjén az iskolai tánckar korrepetítoraként százszor, tán ezerszer is megismételte a dallamokat, amíg társai szinte tökéletesre csiszolták azt a produkciót, amellyel első magyar tánccsoportként országos sikert arattak. Többen alázatos munkáját süvegelték meg, amelyet a Csemadok kassai titkáraként, a Fábry Napok szervezőjeként, a szövetség országos elnökeként végzett. Előttem az emberpróbáló évek sejlettek fel, amikor 1990-ben az ő erőfeszítéseinek is köszönhetően önállósult a Thália Színház, amelynek igazgatója lett, majd hat év múltán leváltották, de 1999-ben visszahívták. „Lám, a harcok ideg- és lélekroncsolása!” – osztotta meg fájdalmát Pálfy G. István Budapestről. Göncz László Muraszombatból megvallotta, Péternek köszönhetően lett még mélyebb a kötődése Kassához és Máraihoz. „Egymás után hagynak itt kortársaink, de a sors ajándékai közé tartozik, hogy közelebbről ismerhettük Pétert, tisztelhettük páratlan munkásságát” – csatlakozott Muzsnay Árpád Szatmárnémetiből és Boros Jenő volt pozsonyi nagykövet Budapestről. Ezek a szívből feltörő szavak is igazolják, hogy Kolár Péter nem szürke, hanem szerény és aligha pótolható eminenciása volt közösségünknek.

Szilvássy József