Alacsonyabbak az árak, mint tavaly! Ebből még bizony komoly baj lehet

ÖSSZEFOGLALÓ

Szlovákiában az első negyedévben példátlan módon defláció volt, azaz az árak, ha minimális mértékben is, de összességében alacsonyabbak voltak, mint 2013 hasonló időszakában. A Szlovák Nemzeti Bank e heti prognózisa szerint éves szinten csupán 0,1%-os, azaz érzékelhetetlen infláció várható. Magyarországon 1968 után idén köszöntött be újra a defláció, az eurózóna egészében szintén stagnálnak az árak. A helyzet ritkaságát talán az fejezi ki leginkább, hogy szinte meg kell magyarázni a defláció jelentését, miközben ennek ellentettje, az infláció, mindenki számára fájdalmasan közismert jelenség. Most akkor örüljünk az árak stagnálásának, sőt mérséklődésének? Ez érthető is volna, hiszen ennek köszönhetően ugyanannyi pénzért többet vehetünk. Sajnos, a helyzet ennél bonyolultabb, mivel hosszabb távon egyenesen káros a defláció a gazdaság számára.

Az árak csökkenésével kapcsolatos félelmek önbeteljesítő jóslatként sújthatják az eurózóna gazdaságát – véli Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eurócsoport vezetője. Ugyanis a veszély emlegetése miatt a befektetők óvatosabbá válhatnak, azaz elkezdhetik halogatni beruházásaikat. A defláció egyik nagy káros hatása éppen az, hogy a befektetők az árak esésétől tartva nem vágnak bele új projektekbe, ami fékezi a gazdaság növekedését. Ugyanez a helyzet a fogyasztókkal, azaz velünk, polgárokkal, akik szintén halogatni kezdik vásárlásaikat – tovább lassítva a gazdaság bővülését. Márpedig ha a fogyasztás elodázása miatt újra lefékeződik a gazdaság, akkor kevesebb új munkahely születik, és a fizetések sem nőnek. Ez a halogatás, kivárás okozta gazdasági helybenjárás ördögi spirállá alakulhat, akár évekig fékezheti a gazdaság fellendülését – erre példa Japán esete. A szigetország az 1990-es években került ebbe a csapdába, amiből a létező legalacsonyabb banki hitelkamatokkal, keresletösztönző állami beruházásokkal sem volt képes kilábalni. Talán nem véletlen, hogy már senki sem beszél japán gazdasági csodáról…. Az egyik vezető londoni gazdasági elemzőház, a Capital Economics máris felvetette annak a veszélyét, hogy az euróövezet „japán stílusú” elhúzódó árstagnálás előtt állhat, ami a gazdaság megtorpanását és az államadósság növekedését vonhatja maga után. Ez utóbbi gondról még nem szóltunk, pedig közismert, hogy az infláció az adósságot „elolvasztja”, magyarán az adósság tényleges értékét csökkenti, míg a defláció növeli.

Összegezzük hát a jelenséget! Ugyan szinte mindig az infláció ellen küzdünk, de a folyamatot felvázolva kiviláglik, hogy a pénz erősödése legalább akkora probléma lehet, mint a romlása. Ha ugyanis a gazdaságból teljesen eltűnik az infláció, akkor a családok és a vállalkozások az egyre erősödő pénzre (a deflációra) megtakarításaik növelésével reagálnak. Hiszen miért is költekeznének, ha a pénzük vásárlóértéke napról napra nő? A folyamat eredményeként eltűnnek a beruházások, nem keletkeznek új munkahelyek, ezért lassul, illetve teljesen leáll a gazdasági növekedés. Ezért „egészséges” az évi 2 százalék körüli infláció, ami nem igazán bosszantó, másrészt valamelyest fogyasztásra, beruházásra sarkallja a gazdaság szereplőit. Úgy tűnik, a mostani csapdahelyzetből csak élénkítő, inflációgerjesztő pénznyomtatással lehet kitörni. Az Egyesült Államok éppen ezt teszi, az eurózóna pedig a jegybanki kamatok padlóra küldésével élénkítene. Majd kiderül, mire megyünk vele... (shz, ú)