Akikbe bele lehet rúgni

Majd szóba került, hogy a kulturális forradalom idején, aminek most volt az ötvenedik évfordulója, milyen kegyetlenül bántak az értelmiséggel. Ahelyett, hogy kihasználták volna a tudásukat, büntetésből (jobb esetben) kemény fizikai munkára ítélték őket...

A történelem során már nagyon sokan szenvedtek a tudásukért. A tudás ma is sokakban ébreszt irigységet. Úgy érzik, aki többet tud náluk, az fölöttük áll, ezért ellenszenves és gyanús. Persze más emberek is vannak, akiket fölöttünk állónak érzékelünk, például a politikusok, nagyvállalkozók, de az értelmiségnek van egy nagy pechje: az előbbiekkel ellentétben általában nincs hatalma, így nem kell tőle félni, nyugodtan bele lehet rúgni. Ez a viszonyulás jelenik meg az olyan, látszólag viccnek szánt mondatokban is, mint például „ugyan, mitől vagy te elfáradva, mikor nem is dolgozol”, aminek a ki nem mondott része így hangzik: „amit te csinálsz, az nem munka”. Ide sorolom azokat a pedagógusoknak szóló üzengetéseket is, melyek szerint oda kellene őket állítani a gyárba a szalag mellé, hadd tudják meg, mi az igazi munka. Nos, én inkább fordítva tenném. Az üzengetőket állítanám a katedra mögé, hogy tanítsanak le napi nyolc órát. Vagy hatot, mert jószívű vagyok. És behívnám azokat a szülőket is, akik elárasztják neveletlen gyerekeikkel az iskolát, s ahelyett, hogy megköszönnék a tanítóknak, hogy megpróbálják elvégezni helyettük azt a munkát – értsd: nevelést –, amit ők elmulasztottak, simán lejáratják őt a gyerek előtt. Ha a tanárnak követelménye van, akkor ez a típusú szülő megvádolja, hogy nem ért a gyerek nyelvén, sőt, veszélyezteti a személyiségét. Mert az szent. Akkor is, ha nyíltan ignorál mindent, óra alatt mobilozik, hangosan társalog, vulgárisan káromkodik, ötpercenként ki-be járkál és hasonlók. Sok jó tanártól hallottam az utóbbi időben, hogy meginogtak. Úristen, gondolták, hát odáig süllyedtem, hogy unalmas vagyok. Nem volt jó érzés. Még szerencse, hogy akadnak, akik csillogó szemmel hallgatják őket.

Annak, hogy a tanárok ide jutottak, hogy velük bármit lehet, nekik meg semmit sem lehet, a rendszerjellegű okokon kívül emberi okai is vannak. Ezek kibontására itt nincs hely. De gondoljunk csak bele, azon kívül, hogy az üzengetők kielégítenék a ki tudja mi miatti bosszúvágyukat, vajon kinek használna, ha az értelmiségieknek, adott esetben a pedagógusoknak oda kellene állniuk a futószalaghoz?