Airport 2001

Távol álljon tőlem a pánikkeltés szándéka, ám napok óta nem tudom feledni a hazai „véleményformáló” kereskedelmi csatorna híradójának egyik tudósítását. A stáb stratégiai fontosságú objektumok védettségét vizsgálta, közülük is leginkább a pozsonyi repülőterét és legnagyobb erőművünkét. Nos, a kedves nézők láthatták, ahogy a riporter átbújik a gondosan kiszögezett, „Tilos a belépés” feliratú tábla alatt, és útnak indul a légikikötő gyepén. Feltűnő színű kabátban, komótosan, egyáltalán nem lopva közelítette meg az őrizetlenül relaxálódó gépmadarakat, és a nagyobb hatás kedvéért a képek alá keverték a megkérdezett biztonsági illetékesek egybehangzó véleményét, hogy tudniillik minden a legnagyobb rendben van, rajta tartják szemüket az ország legfontosabb repülőterén, oda egy teremtett lélek sem teheti be a lábát gondos motozás nélkül. Az utolsó képen láthattunk még egy, a reptér főbejáratánál posztoló félelmetes rendőrnőt, akinek jelenléte minden bizonnyal rettegéssel töltené el a terroristákat. Távol álljon tőlem a humorizálás szándéka is, ám meg kell jegyeznem, hogy a dolog itt korántsem ért véget. Ugyanaz a kaján riporter a bohunicei erőmű védőkorlátján is átlendült, és percikig háborítatlanul sétafikált a szigorúan tilosban, végül egy ötvenes családapa-külsejű biztonsági őr tessékelte őt ki szívélyesen, miközben mobiltelefonon tájékoztatta feletteseit az illetéktelen behatolás tényéről. Nos, a témára rámozdult az állami televízió is, tegnapelőtt megmutattak munka közben egy magányos embert, aki az utasok bőröndjeit pakolta be a gépmadár testébe. Egy repülőtéri alkalmazott pedig elmondta, hogy szerinte bármi megtörténhet, mivel ők csak rendőr jelenlétében tehetnek ellenintézkedést, hatósági személyt előkeríteni pedig néha percekig tart. A minisztériumi és más fő-fő biztonságiak erre, két héttel a terrortámadások után, összeültek megvitatni, hogyan is fokozzák a védelmet. Még jó, hogy „mi nem vagyunk fontos ország”, ahogyan ezt egy csúcspolitikus megnyugtatásként közölte…