<p>Ahol az elektronikus felderítésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) nem boldogul, ott besegít a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), vagyis a távlehallgatás eredménytelensége esetén színre lépnek a külföldi felderítés ügynökei – írta Matthew M. Aid, a téma szakértője a Foreign Policy külpolitikai magazinban.</p>
Ahol kevés az NSA, besegít a CIA
MTI-HÁTTÉR
Pár éve Skandináviában a terrorizmusellenes hatóságok a szokásos megfigyelést végezték egy muszlim szélsőséges házánál, amikor két ember betört a lakásba. A betörés akkor történt, amikor a péntek esti ima volt a helyi mecsetben. Ahelyett azonban, hogy kifosztották volna a lakást, a két betörő feltöltött valamilyen programot a szélsőséges laptopjára. Két perc alatt végeztek, majd észrevétlenül távoztak. Az amerikai hírszerző közösségben „fekete zsák feladatnak” vagy „rejtett behatolás műveletnek” nevezik az ilyen akciót. A CIA emberei a hidegháború idején az észrevétlen behatolások során széfeket törtek fel, rejtjelkód-könyveket loptak el, lefotózták rejtjelező gépek beállítását. Ma már – az NSA-hoz hasonlóan – többnyire az a feladatuk, hogy nyom nélkül hozzáférjenek a célpontok számítógépeihez, e-mail fiókjaihoz.
Edward Snowdennek, az NSA volt informatikusának kiszivárogtatása nyomán fény derült arra, hogy az NSA kolosszális adatgyűjtést folytat világszerte. Csakhogy vannak esetek, amikor nem tudnak hozzáférni a lehallgatni kívánt forrásokhoz. Ezen a ponton jön a képbe a CIA „fekete zsák” csapata. Ezen akciók száma olyan nagy, amilyenre a hidegháború csúcspontja óta nem volt példa.
Kényes műveletek
A CIA különleges ügynökei az elmúlt évtizedben száznál is több rendkívül kényes műveletet hajtottak végre, hogy behatoljanak külföldi kormányok és hadseregek, vezető multinacionális vállalatok kommunikációs és számítógépes rendszereibe. Kémprogramokat töltöttek fel szerverekre, telefonokat poloskáztak be, száloptikai kábelekre, adatcserélő és híváskezelő központokba telepítettek lehallgató berendezéseket, számítógépes háttértárakat és lemezeket loptak el, másoltak le.
A CIA tehát kiemelt szerepet játszott annak a szupertitkos adatgyűjtési rendszernek a kiépítésében és működtetésében, amelyről Snowden lerántotta a leplet. Amerikai hírszerzési források megerősítették, hogy 9/11, az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrormerényletek óta a CIA titkos behatolási műveletei révén az NSA egy sor új kiemelt fontosságú célponthoz fért hozzá, különösen Kínában, más kelet-ázsiai országokban, a Közel- és Közép-Keleten, valamint Dél-Ázsiában. A külpolitika magazinnak arról nincs értesülése, hogy ilyen akciót amerikai földön is végrehajtottak volna.
Néhány éve a CIA ügynökei egy dél-ázsiai államban lehallgató berendezést telepítettek egy kommunikációs adatcserélő állomásra. Ennek köszönhetően az NSA valós idejű hozzáférést szerzett az ország katonai felső vezetésének üzenetváltásaihoz. A közelmúltban egy nyugat-európai lakásban személyi számítógépre telepített kémprogram segítségével elolvashatták az an-Nuszra Front szíriai terrorcsoport egy feltételezett toborzójának elektronikus levelezését, és nyomon követhették Skype-hívásait.
Újkeletű a szeretet
Az NSA és a CIA szoros együttműködése azért is meglepő, mert a két felderítő ügynökség a múltban ki nem állhatta egymást – jegyezte meg Matthew M. Aid. Richard M. Helms, aki 1966 és 1973 között irányította a CIA-t, egyszer félig viccesen úgy fogalmazott, hogy szinte melegebb, kollegiálisabb kapcsolatokat ápolnak a KGB-vel, mint az NSA-val. Ez a kiengesztelhetetlen szembenállás egészen 9/11-ig tartott.
A Foreign Policy felhívta a figyelmet: jóllehet a CIA és az NSA egyre meghittebb viszonya már nem titok, együttműködésük jellegét jórészt homály fedi, a közös műveletek nagy része ugyanis az Egyesült Államok barátai vagy szövetségesei ellen irányul. A különféle felderítési részlegek sokszor virágnyelven kapnak elnevezést, közéjük tartozik a CIA és az NSA által közösen működtetett Különleges Gyűjtő Szolgálat (SCS) is, amely a világ 65 országában üzemeltet lehallgató központokat amerikai nagykövetségeken és konzulátusokon. A Közel-Keleten lényegében minden amerikai nagykövetségnek van SCS-részlege, amely a nap 24 órájában elemzi az elektronikus kommunikáció teljes spektrumát a diplomáciai képviselet körüli százmérföldes sugarú körben. Nincs azonban SCS-központ Iránban vagy Észak-Koreában, ezekkel az államokkal Washingtonnak ugyanis nincsenek diplomáciai kapcsolatai.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.