Afganisztáni háború: lovon járó csúcstechnológia

Az afganisztáni háborúban egyaránt szerep jut az amerikai hadiipar legmodernebb bombáinak és a rég letűnt korok olyan közlekedési eszközeinek mint a ló és a szamár. A konfliktusban mintha csak különböző korok keverednének és ütköznének. Nem ritkán a legmodernebb műholdas berendezésekkel és a katonai csúcstechnikát képviselő egyéb szerkentyűkkel teleaggatott amerikai felderítők olyan hátasokon poroszkálnak, amelyek a világ legtöbb részén már a múltból ott ragadt anakronizmusként hatnának. A műholdak és négylábúak bizarr keveréke segítette az amerikaiakat abban, hogy még a havazások előtt szamárháton átkeljenek a Hindukus hágóin. A késve érkező tudósítók pedig – mint beszámolóikból kitűnik – éppenséggel a hegyi ösvényeken meg-megcsúszó állatok hátán, több órás hóviharban, állandó életveszélyben keltek át helyi kalauzaik vezérletével a meredélyeken, hogy eljussanak Pandzsir völgyébe. A Kandahár, Kunduz és Kabul körüli frontvonalakon szintén leckét adott a történelem. A lövészárkok sűrű szövevénye, a vályogból döngölt falakkal védett városok az első világháborút idézik. A keleti szőnyegárusoknál dívó alkudozások, a pénzváltások mikéntje csak erősíti azt az érzést, mintha visszacsöppentünk volna a múltba, még ha kijózanítóan is hat az a kétezer dollár, amennyiért egy külföldi újságírót hajlandók átvinni a hegyeken. Novemberben a hó hat hónapra lehetetlenné teszi az átjutást a Közép- és Dél-Ázsia közötti természetes választóvonalat jelentő hegyláncon.