Afgán voksolás: helikopter és málhás szamár

Az egyik legmacerásabb választás lesz, amelyet a világ valaha látott, legalábbis szállítási szempontból – valahogy így összegezték helyben tartózkodó ENSZ-illetékesek a hetek óta tartó előkészületeket a holnapi afganisztáni parlamenti és helyhatósági választásokra.

A törések szabdalta hegyláncokkal, sivatagos területekkel borított, igen nehéz terepviszonyokkal rendelkező országban, ahol vasút nincs, az úthálózatot pedig, amely „fénykorában” sem volt sem sűrű, sem jó minőségű, szinte teljesen tönkretette az idestova 25 éve tartó háborúskodás: 1979-től a szovjet megszállás, majd a polgárháború, 2001 óta pedig az amerikaiak vezette nemzetközi invázió külön-külön és együttesen is megtette a maga romboló hatását.

Mint Jim Grierson, a voksolás lebonyolítását végző ENSZ–afgán vegyes szervezet logisztikai felelőse elmondta, az Ausztriában és Nagy-Britanniában nyomtatott negyvenmillió szavazólap Kabulba juttatása gyerekjáték volt ahhoz képest, ami azután következett, illetve még következik. Némelyik „lap” kisebb újság formátumú, hét oldal. Ez azért szükséges, hogy elférjen rajta az olykor nem kevesebb mint négyszáz jelölt neve.

Az igazi nehézség a belföldi „terítés”, ebben orosz An–124-es és Il–76-os, valamint amerikai Boeing 747–es óriás szállítógépek, Mi–8-as helikopterek, teherautók, terepjárók, orosz dzsipek és ugyancsak orosz An-32-es kisebb szállítógépek vettek és vesznek részt. A 34 tartományban kialakított 6300 választási központba sivatagokon, hegyeken át még csak sikerült valahogy eljuttatni a kellékeket (a szavazólapokon kívül ezek közé tartozik 150 ezer szavazóurna, 140 ezer, törölhetetlen tintát tartalmazó palack és több mint 400 tonna bútor – ez utóbbin főleg asztalok és székek értendők). Az igazi nehézség csak ezután következett: mindezt megfelelően szétosztva továbbítani az Isten háta mögötti településekre, így a szinte megközelíthetetlen hegyvidéki falvakba, amelyek közül sok négyezer méter magasan fekszik. A munkát csak tovább nehezítették a biztonsági kockázatok, a zord időjárás szeszélyei, a homokviharok, a megáradt vizek.

Ahol és amikor már sem óriás szállító repülőgép, sem helikopter, sem terepjáró nem segített, elő kellett venni az „élőerőt”, vagyis a választási központ rendelkezésére álló 1200 szamarat, 300 lovat és mind a 24 tevét.

Egy szamár 155 kilogramm terhet tud egyszerre elvinni – magyarázta a ENSZ-tisztségviselő a szélfútta, porral borított kabuli választási központ előtt, s eközben saját kezűleg erősített fel az egyik, egykedvűen álldogáló szamár két oldalára egy-egy műanyag szállítóedényt, amelyet aztán mások pillanatok alatt púposan megraktak kartondobozokkal és összecsukott székekkel.

Nem egy választóhelyen egyetlen épület sincs, ott sátrakat állítanak fel, azokban zajlik a voksolás.

Peter Erben választási ügyekben illetékes főtisztviselő szerint eddig „nem voltak a választási kellékek szétosztásával közvetlen kapcsolatba hozható incidensek”. Ami nem jelenti, hogy nem is lesznek: a tálib fegyveresek már korábban „megígérték”, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az amúgy mérföldkőnek számító voksolás megzavarására.

A választások biztonságát több mint harmincezer rendőr és több mint tízezer afgán katona vigyázza, készen áll a segítségnyújtásra az a harmincezer katona, aki a NATO, illetve az Egyesült Államok vezette koalíciós erők kötelékében tartózkodik a vadregényes, de veszélyes ázsiai országban. Egész héten tartott, illetve folytatódott a biztonsági egységek helyszínre juttatása, de Erben csak remélni tudta, hogy a hét végére mindenhova eljutnak a rendfenntartók.

„Alig hiszem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete látott már valaha ilyen választást” – mondta az ENSZ és az afgán kormány képviselőiből álló választási bizottság munkatársa, Julian Type, és mint legkülönlegesebb dolgot, ő is az olykor 400 jelöltnevet tartalmazó szavazólapokat (vagy inkább választási paksamétákat) említette.