Adószabadság? Túl későn

Ha a Hayek Alapítványnak van igaza, akkor valamivel korábban van ez a nap, és jobb a helyzet, ha pedig a Štefánik Intézetnek, akkor rosszabb. A Hayek a közkiadásokat hasonlítja össze a bruttó össztermékkel, míg a másik csapat a bérköltségek alapján számol. Legnagyobb meglepetésemre a Hayek Alapítvány szerint kisebb az újraelosztás mértéke, pedig ha csak a bérekkel számolunk, akkor kellene jobb eredményt kapni. A tiszta bér még nem jelenti ugyanis a teljesen tiszta, adózatlan jövedelmet, hiszen mindenen, amit vásárolunk, vagy az összes szolgáltatáson, amit igénybe veszünk még további áfaköltség van, a jövedéki adókról nem beszélve.  Akármekkora is az újraelosztás mértéke, sosem lehet olyan kicsi, hogy a kisebb államot szorgalmazó, önálló, életükért felelősséget vállaló emberek elégedettek legyenek. És soha nem lesz olyan nagy, hogy az állami törődést, a részletekig menő intézményesítést és az ezzel járó egyéni felelősségáthárítást szomjazók mosolyogva bólintsanak. Egyedüli üdvözítő megoldás nincs. Van viszont egy személet, amely nélkül semmiképp sem tudunk legalább a saját lelkünkben érdemben foglalkozni azzal, mennyit is költ az állam és mire. Ez pedig a tudat, hogy az államnak nincsen, nem volt és nem is lesz semmilyen más pénze, mint az, amit elvesz tőlünk. Az adórendszert, az elvonások rendszerét lehet ugyan szolidáris alapúnak nevezni, de a törvénnyel kikényszerített szolidaritás nem szolidaritás. A törvénnyel kikényszerített szolidaritást csak akkor lehet annak tekinteni, ha az állam a maga alapvető feladatait, funkcióit legalább olyan jól teljesíti, hogy ne verje ki a biztosítékot szinte naponta a polgároknál. Ellenkező esetben az adózás kötelező nyűg, sokak szerint kerülendő, és az is hülye, aki tisztességesen adózik.  Szlovákia az állam alapvető funkcióinak teljesítésében nem jár élen. Most ne a nyugdíj-, vagy a szociális rendszert nézzük, mert nem csodálatos ugyan, de még mindig az ország teljesítőképességén felül fizet. Nézzük meg a rendőrséget, a katonaságot, azok minden mellékszálával, kisegítő tevékenységével – pl. lehallgatással, titkosszolgák mutyijaival. Nézzük meg a bíróságokat, élükön az Alkotmánybírósággal, s nézzük meg, milyen gyorsan és mennyire igazságosan döntenek. Majd az ügyészséget, a közoktatási rendszert – mind-mind olyan terület, amely ezer sebből vérzik, a perspektíva pedig sehol.  Nos, ha így tekintünk arra, hogy a balga belgák augusztusig dolgoznak az államra, mi meg csak júniusig, akkor látjuk igazán, hogy az adószabadság napja kedves kis liberális ünnep, de nem több, értelmezési tartománya nem terjed túl azon, hogy aznap este a haverokkal sörözgetve elmondhassuk: ami a királyé, megadtuk, a többi már a mienk. És az idén kétszer is koccinthattunk. Jólesett. Márciusi hidegben, forralt borral még jobban esne.