Ad: Hisztérikus egy nemzet

A hisztéria ott kezdődött, hogy olyan kérdésben kezdeményeztek, majd írtak ki népszavazást, amelyet eddig még egyetlen európai ország sem rendezett népszavazással. De ha már ez megtörtént – tudomásul kellett venni. Tudomásul kellett venni az eredményt, azaz eredménytelenségét is. De engedtessék meg, hogy ezen túl véleményünk is legyen a dologról. Itt pedig hisztériáról szó sincs. Nem hallgatható el a jelenlegi magyarországi kormánypárti garnitúra felelőssége ebben az ügyben. Nem hallgatható el az ellenzéké sem természetesen, hiszen tény, hogy még ők sem tudták mozgósítani szavazóbázisukat a népszavazáson. Az is tény, hogy a kettős állampolgárság ügyét az előző magyar kormány sem rendezte, nem is mutatott erre szándékot. Mégis gyökeresen más volt a viszony az MKP és a Fidesz-kormány között, mint az MSZP-SZDSZ koalícióval. A különbség az, hogy akkor nem próbáltak meg a fejünk felett, nélkülünk, sőt ellenünkre dönteni és intézkedni, nem csapták be előttünk az ajtót. Nem csináltak anyagi kérdést a határon túli magyarok ügyéből. Mert – hihető vagy sem – az emberi méltóság megőrzésére a politikában is szükség van. Reagálhattunk volna „puhábban” is, de hogy is hangzott volna ez? Igaz, hogy bevándorlással riogattatok, azt mondtátok, elesszük a magyar nyugdíjas kenyerét, összeomlik miattunk a szociális ellátórendszer, no de fátylat reá. Folytassuk, ahol abbahagytuk. Vajon hogy néznénk ezután tükörbe? És hogy néznének ránk azok a magyarok, akik a népszavazáson kiálltak mellettünk és – igen – most is hallatják hangjukat? És hogy néznének ránk a velünk riogatók? Ezekkel bármit meg lehet tenni, mindegy nekik. Hát nem mindegy. Az emberi méltósághoz hozzátartozik az is, hogy nem veszek át kitüntetést attól, aki egyébként semmibe vesz és megaláz. Egy kitüntetés átvételének megtagadása egyéni döntés. Még akkor is, ha egy közösség képviselőjének adják. Nekem megvolt rá az okom, hogy ezt tegyem, és nyilván megvan rá az oka Erdélyi Gézának is. Ami pedig a támogatások visszautasítását illeti, ez már nem egyéni döntés kérdése. Még az MKP-nak sem áll jogában, hogy ezt megtegye. Mégpedig azért nem, mert ez már egzisztenciálisan érinti a határon túli magyarokat, a civil szervezeteket, kulturális és oktatási intézményeket, a régen várt magyar egyetemet és – igen, – a magyar sajtót: az Új Szót is. Ezt a támogatást nem az MKP kapja, ezért tehát nem is utasíthatja vissza. Ha egyetlen magyar napilapunk úgy érzi, méltatlan a magyar támogatás, szíve joga visszautasítani. De a magyar kormány sem kegyet gyakorol azzal, hogy támogatást nyújt, hanem eleget tesz alkotmányos kötelezettségének. Ha nem ezt tenné, alkotmányt sértene. Cserhalmi György mondataival mélyen egyetértek. Amiről ő beszél, az a mi értékrendünk. És ez az értékrend vezet bennünket akkor is, amikor véleményt nyilvánítunk a mindannyiunkat érintő ügyekben. Ez pedig olyan távol áll a hisztériától, mint Makó Jeruzsálemtől.

Bugár Béla az MKP elnöke