A védteleneken kezdik a megszorításokat

Halva született gyermeknek bizonyult az alanyi jogon járó családi pótlék – még el sem kezdték folyósítani, máris a megszüntetését tervezik.

Mi mást pécézett volna ki a megszorító intézkedésekre kényszerülő kormány, mint az alanyi jogon járó családi pótlékot – a héten ez is rákerült a költségvetési megszorítások listájára. Ez azt jelenti, hogy júniustól mégsem kapná az összes gyermek ezt a szerény juttatást, hanem minden maradna a mostani rend szerint. Ez a réteg persze nem panaszkodik, a nagy családok is megszokták már, hogy ettől a kormánytól sem kapnak szinte semmit. Nem úgy a miniszterek. Arra a kérdésre, hogy reszortjuk miről mondana le, egyöntetűen azt válaszolták, hogy semmiről, hiszen már most is alig élnek meg. ĺgy aztán nem tudjuk, hogy a gyermekeken kívül ki is fizet rá a költségvetési túlköltekezésre. Ami egyébként még egyáltalán nem ért véget, a választási kampány közeledtével a parlamenti képviselők legfőbb döntéshozóként egyre nagyobb kedvvel hoznak újabb pluszkiadásokat jelentő döntéseket.

A kormány egyébként valóban nincs irigylésre méltó helyzetben, mert a gazdálkodását szinte minden oldalról veszély fenyegeti. A héten még az évek hosszú során legbiztosabb befizetőnek számító jegybank is bejelentette: idén ötmilliárd koronás veszteségre számít. Ezt ugyan az előző évek nyereségéből kiegyenlíti, de az állami költségvetésbe a tervezett 4,7 milliárd korona helyett egyetlen fillért sem fizet be. Ennél azonban sokkal szomorúbban figyeljük a hozzáadottérték-adóval kapcsolatban tervezett intézkedéseket. Mert ugyan a kormány a gyermekeken sikeresen megspórol néhány százmillió koronát, de csak most, hivatali ideje legvégén kezdi érdekelni, hogy az adóvisszaélések a költségvetést évente több tízmilliárd koronával rövidítik meg. Drukkolunk a kormánynak, hogy ez ellen sikeres intézkedéseket foganatosítson. De egyben magáról is kiállítja a bizonyítványt, hiszen ha már három évvel ezelőtt meghozta volna őket, akkor ma már teljesen más helyzetben lehetne. Érdekes húzás lesz az egészségügy túlélésére folyósított kölcsönök visszakérése is, főleg az, miként kapják vissza a pénzt a csőd szélén álló kórházaktól. De van a megszorító intézkedések között egy örömteli is, a gázművek bevételéből nem jut a nemzeti teniszcsarnokra, így a nagy pénzre utazó neveltek továbbra is eddigi bérelt helyükön készülnek majd a bizniszre.

A pénzügyi szolgáltatók sztorija ezen a héten a kisebb cégek túlélési manővereivel folytatódott. A Sporoinvest arra kérte ügyfeleit, hogy bár már megtehetnék, mégse kérjenek ellene csődeljárást. A cég azt ígéri, hogy száz napon belül képes rendezni a problémáit, csak éppen az ígért 55 százalék körüli hozamnál ad majd kevesebbet. Hozzátette, hogy mivel hatósági felügyelet alatt áll, attól sem kell tartani, hogy a száz napot a megmaradt vagyon kimentésére használná fel. Valószínűleg elég kicsi az esélye, hogy a több ezer ügyfél közül senki sem kér csődeljárást, az azonban hoszszabb és bizonytalanabb felszámolást vonna maga után. Az SaS-ről kiderült, hogy még az öncsőd előtt a továbbélés lehetőségére hivatkozva eladta 35 kisebb zálogházát alkalmazottainak. Ezek azonban a hírek szerint csak kisebb kölcsönöket folyósítottak, az igazi nagy pénzeket a kassai központ kezelte, ez pedig továbbra is a csődeljárás része.

A héten Pozsonyban tüntettek a gyetvai fegyvergyári munkások. Hamarosan ki is derült, miért, pénteken a legnagyobb egészségbiztosító megpróbálta elkoboztatni a cég vagyonának egy részét. A kívülállók számára ebből az is világossá vált, hogy jó ideje a közel kétezer fegyvergyári munkás után sem fizették a társadalombiztosítási járulékokat, vagyis az ő költségeiket is az általunk befizetett pénzből fedezték. Mivel ez nem egyedi eset, újra csak felmerül a kérdés, hogy meddig képes létezni egy ország, ahol minden csak pro forma működik, illetve meddig tűri a még dolgozó réteg, hogy a politikusok által bűnösen elhanyagolt problémákat az ő kizsigerelésével oldják meg. Ilyen összefüggésben még érthetetlenebbek az uniós nagykövet kassai szavai, melyek szerint ugyan vannak még problémák (hosszú felsorolás), de Szlovákia már képes lenne helyt állni az uniós versenykörnyezetben. Talán a híres diplomáciai illemnek is lehetnének határai.