A UPC átverése

Megértük azt, amit még annak idején Pezlár és Šlapka elvtársak – a fiatalabbaknak: mindketten mindenható ideológiai titkárok voltak – sem mertek megtenni, pedig nagyon fenték a fogukat erre a lépésre. A UPC pozsonyi székhelyű kábeltévés társaság az elmúlt napokban minden előzetes értesítés nélkül csökkentette az úgynevezett alapcsomag kínálatát, s kivette a magyar közszolgálati tévé programját is a választható csatornák közül. A csallóközi és más régiók magyar nézői ezentúl csak azt a két budapesti kereskedelmi adást nézhetik, amely sokak szerint gagyi. A szellemi és morális alvilág legmélyére süllyedt műsoraikkal pedig nemzedékek értékrendjét pusztítják. Annyi esélyt sem hagyott a társaság, hogy legalább válogathassunk a fokozatosan javuló magyar közszolgálati tévé és valamelyik kereskedelmi tévécsatorna között. Felháborodásunkat semmivel sem csökkenti, hogy némely német és cseh adó programját sem nézhetjük ezután. Azokhoz tartozom, akik lakótelepi vagy családi házban lakó sorstársaimhoz hasonlóan hittek az eredetileg holland társaság csábos ígéreteinek, s tízezrekhez hasonlóan előfizettem a kínálatukat. Akkor lettek gyanúsak, amikor cápaként viselkedve felfaltak több kis kábeltársaságot. Aztán – még nem jogerős bírósági ítélet szerint – monopóliumukkal visszaélve emelték az árakat. Azok az önkormányzatok és helyi kábeltársaságok jártak jól, amelyek nem sétáltak be önként s dalolva a csapdájukba, hanem mozgósították saját anyagi és szellemi erőforrásaikat. Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, Köbölkúton és máshol is saját kábeltévét hoztak létre, amelyek rendszeresen sugároznak saját információt is, ugyanakkor az előfizetők kívánságának és anyagi lehetőségeiknek megfelelően kínálnak tévéadókat. Ám sok olyan település akad, ahol tétova volt az önkormányzat vagy éppen nem rendelkezett a szükséges anyagiakkal, s ahol emiatt most a lakosok nagy többsége a gátlástalan társaság kénye-kedvének van kiszolgáltatva. A botrányos ügynek jogi vonatkozásai vannak, hiszen a UPC megkérdezésünk, mi több: a tájékoztatásunk nélkül csökkentette a kínálatát. S nem mellékes a nemzetiségi szempont sem. Ugyanis a társaság egyszerűen elzárta sok szlovákiai magyar elől a budapesti közszolgálati tévét. Ezt még a két említett főideológus sem merészelte megtenni, félve a haragunktól. A vadkapitalizmus azonban a jelek szerint nincs semmire és senkire tekintettel. Most rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk UPC uraméknak hogy mégsem garázdálkodhatnak úgy, ahogy csak akarnak. Vagy visszaállítják a magyar egyet, vagy nélkülük is boldogulunk. Valaha azt mondták, hogy dőljön össze az a vendégfogadó, ahol nem kínálnak kedvünkre való ételt, italt. Ebből kiindulva tiltakoznunk kell a megemészthetetlen döntés ellen. S ha tiltakozásunk és megalapozott kérésünk sem segít, akkor tegyünk azért, hogy dőljön össze ez a társaság is.