A többséghez tartozni

Egyedülálló és szomorú mellékletet adunk ma olvasóink kezébe, a Szülőföldünk nyolcoldalas különszámát, mely a Beíratás 2005 címet viseli. A mellékletre büszkék vagyunk, mivel egyedi adatbázisról van szó, lapunk olvasói elsőként tudhatják meg, hogy az egyes településeken hány magyar kisdiák kezdi meg tanulmányait, a benne foglaltak viszont legalábbis lehangolóak, és elgondolkodásra késztetnek.

Az elsősök csökkenő száma részben demográfiai okokkal magyarázható: ha kevesebb gyermek születik, nyilván kevesebbet fognak beíratni az első osztályba.

Közép- és Kelet-Szlovákiában a szociális helyzet is közrejátszik a gyermeklétszám alakulásában. Az egyik nyolcezres közép-szlovákiai városból több mint félszáz produktív korban levő magyar fiatal vállalt munkát külföldön, mivel nemhogy a szóban forgó településen, de még a járásban sem tudtak elhelyezkedni (persze, szlovák társaik egy része is hasonlóképpen cselekedett, de az nem tárgya ennek az írásnak). Ha majd öt-hat év múlva ugyanezen a helyen azt fogjuk vizsgálni, miért van alig 10-20 elsős abban a városban, ahol idén még 62 gyermeket írattak be, erről sem szabad majd megfeledkeznünk.

Az is egyre inkább terjedő tendencia, hogy a szülők úgy döntenek, egy évvel több szabadságot adnak csemetéjüknek, s csak hétévesen adják iskolába az egyébként iskolaérett gyermeket, mondván, ráér, hadd játsszon még egy kicsit... Ám ezek a gyerkőcök egy évvel később csak megjelennek az oktatási rendszerben.

Az azonban nehezen mentegethető jelenség, mikor egy olyan dél-szlovákiai településen, ahol a lakosság 60 százaléka magyar, a gyermekek 60 százaléka a szlovák tanítási nyelvű oktatási intézményt látogatja. Ez a falu a Komáromi járásban található. Mit is fűzhetnénk ehhez hozzá? Az a szlovákiai magyar szülő, aki gyermekét szlovák iskolába adja, bizonyosan nem akar rosszat neki, nem ismerek olyan szülőt, aki tudatosan „elvágná” gyermekét. Azonban az „Elvégre Szlovákiában élünk!”, „Államnyelven jobban tud érvényesülni” és hasonló, valószínűleg mindannyiunk által elég jól ismert, közhellyé koptatott mondatok mögé rejtőzve – melyekkel a kisebbségi keretből való kilépés, a többséghez tartozás hamis illúzióját próbálják kelteni – mégis ezt teszik. Ugyanis az esetek többségében a szlovák iskolába íratott magyar gyermekeknél nem kétnyelvűség, hanem félnyelvűség alakul ki, s az egyik nyelvet sem fogják tökéletesen bírni. Ez majd visszahathat énképük alakulására is. A döntés hatása pedig idővel menthetetlenül közüggyé dagad.