A tisztább játék büntetése

Minderre úgy került sor, hogy Nečas kormánya kívülről nézve korántsem tartozott a legkorruptabb garnitúrák közé a cseh önállóság történetében. Sőt, az egész ügy csak azért fejlődhetett idáig, mert a nem túl díszes politikai „tradícióktól” eltérően a Nečas-kabinet nem tudta, vagy nem akarta teljes egészében saját embereire lecserélni az államot ellenőrző szervek vezetőségét, és egy viszonylag autonóm főügyésznek hagyta végezni a munkáját. Ezt nevezte egy magyarországi hetilapban Morvay Péter találóan „Nečas-paradoxonnak”: az bukott a korrupció által a legnagyobbat, aki a legkevésbé korrupt módon üzemeltette az állami ellenőrző szerveket.  A helyzet kicsit hasonlít ahhoz, amit a Radičová-kormány is megtapasztalhatott rövid fennállása idején: a korrupció csökkentése érdekében átláthatóbbá tette az állami szerződések ellenőrzését, s ezzel jelentős támadási felületet nyitott maga ellen. Azok a politikai erők, amelyek ezt a lépést maguktól soha nem tették volna meg, könnyűszerrel támadhatták a saját magát nehéz helyzetbe hozó kormányt – és nincs ez másképpen ma Csehországban sem.  Valóban paradox helyzetről van szó, ami felhívja a figyelmet a közvélemény ambivalens szerepére a korrupció jelenségét illetően. Miközben a megszokott módon a zavarosban halászók kommunikációs trükkök segítségével el tudják kerülni a felelősségre vonást – egyre nagyobb korrupciós ügyek mennek át csont nélkül a nyilvánosságon –, a politikát a szokásos korruptnepotista mederből némileg odébb terelőknek a közvélemény azonnali elítélésével kell számolnia. Hatalmas volumenű ügyek felejtődnek el nagyobb közfelháborodás nélkül, de egyes, a kommunikációs szakemberek által „felépített” ügyek hónapokig is a köztudatban maradnak. Olyan, mintha a közvélemény nem büntetné azt, aki elég nagyot mer hazudni. Egy ilyen környezetben vajon ki az a bolond politikus, aki a nagyobb nyitottságrafog játszani?  Sokan a változás szeleként érzékelték, hogy lám-lám, a cseheknél „még ezt is meg lehet tenni”, reménykedve, hogy ez a szellemiség Szlovákiára is átterjed. Én nem vagyok ilyen bizakodó. A Nečas-ügy tanulsága a cseh (és a többi közép-európai) politikai elit számára nem az, hogy ne légy korrupt, hiszen nem az egyébként kis jóindulattal egyszerű és bevett politikai machinációnak nevezhető korrupciós ügy okozta Nečas vesztét. Az igazi tanulság a politikusok számára: véletlenül se engedd, hogy az autonóm ellenőrzés a munkáddal kapcsolatban a feltétlenül szükségesnél nagyobb legyen. Ezt a leckét jól ismeri az ellenőrző szerveket bedaráló Fico és Orbán, és ezt a leckét hagyta figyelmen kívül Nečas. Egyébként neki van igaza – csak éppen hármójuk közül ő az egyetlen, akimamár nem miniszterelnök. A felelősség ezért mindannyiunké.