A tiltott határátlépés

SZOMBATHY PÁL

Bal és jobb szögesdróttal, aknákkal jelölt tűzvonala a magyar politikában jelen hadiállás szerint valahol a maroknyi LMP (Lehet Más a Politika) közepén húzódik: a lehet után éppenséggel a mást vágva ketté. Elvakult kormányhívők és Orbán-gyűlölő ellenzékiek nagy-nagy közös örömére. Határátlépés tiltva, csak a táborváltás engedélyezett.

Szelídnek álcázott platformista LMP-belső ellenzék: pártjuk kettészakításának akkor lesz kisebb esélye, ha a legutóbbi kongresszuson vereséget szenvedő baloldali blokkos irányzatuk egy újabb összejövetelen mégis keresztülveri Bajnai-barátabb irányvonalát; az Együtt-rajongók nem képesek elfogadni az LMP különutasságról szóló, csak nemrégiben hozott demokratikus döntését addig, amíg az nem a kedvük és a nagyobb ellenzéki érdek szerint hajlítható újra. Érdemes emlékezni a 2002-es választási vereség után az eredményt elfogadni képtelen, újraszámlálást követelő politikai harcmodorra – olyasmit láthatni mentalitást tekintve most kicsiben újraéledni; a módszerek nem változnak, csak a szereplők, akik igénybe veszik az általuk utált ellenfelek egykor undorral fogadott húzásait. Az ökopárt válaszút elé került: azért is dolgozik bedarálásán annyira a baloldali blokk, nehogy nyisson konzervatív, jobboldali és nemzeti liberális irányokba. Minden ezzel kapcsolatos, jobbra milliméternyire is kíváncsi tétova kezdeményezés, megjegyzés, szelíd szándék azonnal orbánördögi szövetséggé nagyítódik fel, szabad népes stílusban.

A józan közép térnyerésének esélye 2014 felé közeledve semmit sem erősödik, ellenkezőleg. Pedig jót tenne elsajátítani Raymond Aron (francia gondolkodó: neki sem volt könnyű) hűvösségét: „A modern társadalom demokratikus társadalom, amelyet a lelkesedés és méltatlankodás elragadottsága nélkül kell szemlélni.” A hitbuzgás és kultúrharc unalmas és terméketlen. Gyurgyák János történész, könyves ember a Heti Válaszban mondta, mindig is azt szerette volna, hogy a Fidesz a gyilkos történelmi kultúrharcot megspórolva a jobboldal elfoglalása helyett a belgák pártja maradjon. Ha az belülről nem sikerült, legalább az LMP-nek megadathatna a lehetőség ebben a lesajnáló közegben, a középre tartás ideáit élvezettel gáncsoló, kigúnyoló, egyéniség- és önállósággyilkos flamandvallon mezőnyben, hogy ne a ballibtől jegyet kapó társutas pártocska legyen.

A szerző magyarországi publicista