A The Rolling Stones és Bush

A The Rolling Stones-hívek megnyugtatására szögezzük le, nem a napjainkban hódító zenei stílusirányzatok valamelyikét választották, maradtak a rocknál. Mondandójukkal álltak be az amerikai elnököt szidalmazók táborába, óriási baklövést követve el. Busht már mindennek elmondták, újat szinte képtelenség kitalálni. Jaggeréknek sem sikerült.

A zene (legtöbbször) akkor hatásos, ha van mondanivalója, és a tartalmat illetően is beszélhetünk divathullámokról. Például az iraki háború óta divat lett Busht szidni. Biztosan nincs rendben az amerikai politika, s a zenésztársadalom ezért érzi szükségét a megszólalásnak, de végre be kellene látniuk, feleslegesen járatják a szájukat, nem húzhatnak ujjat a politikusokkal, ráadásul az utóbbi időben a közönség körében is süket fülekre találnak. Az embereknek már kialakult a véleményük, ezt Jaggerék hatására sem változtatják meg.

A média urai mindig a kormánnyal szimpatizálnak

A divathullám a tavalyi elnökválasztás előtt érte el a csúcspontját – sorra vallottak színt a zenei élet képviselői, azok is, akikről korábban sejteni sem lehetett, a demokratákkal vagy a republikánusokkal szimpatizálnak-e. Aztán páran alaposan megütötték a bokájukat. Elsőként a korábban sikert sikerre halmozó és rekorddöntögető Dixie Chicksre, „haragudott meg” a média – a countryzenét játszó lánytrió volt a Bush-ellenes kampány egyik zászlóvivője. A rádióállomások jobbnak látták, ha dalaik lekerülnek a műsorról, az együttes azóta a feledés homályába merült. Érdekes módon az amerikai zenei média nagyurai mindig a kormányon lévőkkel szimpatizálnak... A zenészek helyzetét leginkább a Kádár-kommunizmus humoristáinak helyzetéhez lehetne hasonlítani – Hofinak, Sasnak megengedték, hogy a pártot a szájukra vegyék, a többieknek nem. Zenei berkekben is van néhány kiválasztott – például Bono vagy Bruce Springsteen –, akik bátran belemélyedhetnek a politikába. Az új generáció képviselői közül ez a Green Daynek szabad, amely legutóbbi albumának címadó dalát (American Idiot) címezte az elnöknek. (Az új generáció alatt a mai harmincasokat kell érteni, és nem a fiatalabbakat, mivel a feladathoz fel kell nőni.) Természetesen a többiek is „büntetlenül” hangoztathatják véleményüket, de vállalniuk kell a következményeket is, így jobban teszik, ha inkább hallgatnak. Azért vannak, akik továbbra sem tesznek lakatot a szájukra, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik a politikusokat, ám általában nevesincs előadók, akiknek korábban sem jutott hely a médiában, a többség lemezszerződéssel sem rendelkezik, ezért vesztenivalójuk sincs. Ők a helyzetükből adódóan lázadnak, s jól jött nekik a téma, legalább van kit okolni sikertelenségükért.

A The Rolling Stones kései színrelépése

Most, amikor már egyre kevesebb előadó választja Busht célpontul, Mick Jagger együttese politikai témájú dallal rukkolt elő. A The Rolling Stones új albuma A Bigger Bang címmel Európában tegnap, az USA-ban ma került a boltokba. A Sweet Neo Con című felvétel élesen kritizálja az elnököt. Pontosabban nem őt – legalábbis Jagger néhány napja azt nyilatkozta, nem ellene irányul, csupán egy szabad vélemény a politikai helyzetről, és rákent mindent a sajtóra. Érdekes módon néhány hónapja, amikor hősünk megszellőztette az album tartalmát, teljesen mást mondott. Azt, hogy Bush megkapja tőlük, ami neki jár. Idézet a dalból: „Kereszténynek nevezed magad, én álszentnek tartalak, hazafinak nevezed magad, szerintem szarházi vagy” – egyértelmű a címzett. Jaggeréknek tudatosítaniuk kéne, hogy utólag feleslegesen magyarázkodnak, ezzel csak rontják helyzetüket, és hitelességüket is elveszítik. A következményekkel így is, úgy is számolniuk kell. És a „szabad véleménynyilvánítás” nem maradhat következmények nélkül. A Profi Amerikaifutball Szövetség (NFL) máris bejelentette, felmondja az együttessel kötött szerződést, tehát klipjeiket nem sugározná a mérkőzéseket közvetítő ABC tévécsatorna. A világhálón már megjelentek az első kritikák is a lemezről. Amíg az európai szakemberek szerint az együttes a 70-es évek óta nem készített ilyen jó anyagot, addig a tengerentúliak többsége „más füllel hallgatta”, mert a legrosszabb The Rolling Stones-albumnak nevezik. Biztosra vehető, hogy az USA-ban pályafutásuk legsikertelenebb stúdiólemeze lesz. De vigasztalja őket az a tény, hogy úgyis a múltból élnek...

Felmerül a kérdés: az amerikai közélet szereplői miért nem fogadják el Jaggeréktől a kritikát, hiszen mégiscsak a rockzene élő legendái. A válasz egyértelmű: mert britek. Igaz, Bono meg ír származású, de neki – velük ellentétben – komoly érdemei vannak a politikai színtéren, és ő jóval kulturáltabban fogalmaz. Szóval, a The Rolling Stones jobban tette volna, ha Blairt szidja. Pontosabban, ha senkit sem szid. Összességében semmi újat nem mondtak, ráadásul alaposan rá is fáznak.